Ebben az évben törekednünk kellett arra, hogy elvágjuk a másik oldalhoz fűző szálakat. Ehhez elengedhetetlen volt a bátorság, mert hátra kellett hagyni a múltat a terheivel, mintáival, programjaival, hiedelmeivel, árnyaival, és embereivel együtt. Ezért bizony tenni kellett, nem csak álmodozni a szép, új világról.
Mint írtam, most az eloldódás fokáról készül egy “pillanatfelvétel” év végéig. Ez az időszak a szándékunk próbája, mert valószínűleg többszörösen meg vagyunk rángatva, hogy elég szilárd-e a hitünk az újban, vagy visszaránt a jól ismert régi. Lehet, hogy eddig semmi változott, csak még nehezebb lett, de ez még nem a megnyilvánulásról szól. Jövő év január-február-március lesz az ideje annak, hogy megmutassa magát az, amibe szándékunk és tetteink alapján beleálltunk.
Szóval január 1-től egy új valóságban landolunk, amit mi teremtettünk magunknak, ezért nem érdemes másra mutogatni.
Jövőre újraindul a ciklus. November 10-re legyen meg, hogy hova tartasz, és hova biztosan nem. A régi nem enged el egykönnyen, lesz még mit elvagdosni, ami a múlthoz köt, viszont nagyobb árat fizetsz érte, mint eddig, ha nem teszed. Ezért jövő év május elejéig rendezni kell a másik oldalhoz fűző szoros kapcsolatokat, mert ami ebben az évben még nem számított tehernek, az januártól már az, és az elvarratlan szálak nyárra be is nyújtják a számlát. Van az a tudatosságszint, ahol gondtalanul lehet kapcsolódni és jól segíteni; de azért nagyon sokat kell gyakorolni, amiről írtam már többször, utoljára a meditáció 1-2 ben.