Amikor megkérdezem, hogy ki, mit gondol a Legfelsőbb Létezőről, egyáltalán létezik-e? A legtöbben azt válaszolják, hogy biztosan Istenre gondolok, de nincs jó érzésük, amikor Istennek kell nevezni, bár érzik, tudják, hogy valami van, valami létezik.
A rossz érzés abból fakad, hogy arra az Istenre gondolnak, aki egy személy, a felhők mögül figyel és büntet vagy jutalmaz, mert ez a kép, nem egyezik a mélyen bennük élő sejtéssel, bizonyossággal.
Úgy látom, hogy ezt a torzítást, többek között a vallásoknak és Isten közvetítőinek köszönhetjük.
Aki ebben önmagára ismert, kérem, hogy adjon most magának egy esélyt, hogy megtapasztalhassa a Valóságot, az Igazságot.
Felejtsd el, amit eddig tanultál, hallottál Istenről és elriasztott, csak önmagadra hagyatkozz, és ugorj!
Ismerős lesz, ahova hívlak, de most végre engedd megnyilvánulni, engedd, hogy áthasson, átjárjon, és megmutathassa magát.
Az az “Isten”, akiről én beszélek, nem büntet, nem megvásárolható, nem egy személy, és nem a mennyországban lakik. Ő A Legfelsőbb, Egyetlen, Megtartó, Felemelő, Mindent átható Energia, mindent és mindenkit önmagában foglaló, Határtalan, Időtlen, Végtelen, A Szeretet maga, Egyetlen Örökké Létező, Abszolút, Végső Igazság, A Valóság, Határtalan Tudatosság, Forrás… és bármi más is lehet, tőled függ, te kinek / minek érzékeled. Te adsz majd nevet neki, ami talán nem lesz könnyű. Kezdetben elég, ha csak érzed.
Nincs szükséged senkire, aki közétek áll, közvetít, intézkedik a nevedben, helyetted viszi el a balhét és hasonlók. Akiről most beszélek, közelebb áll hozzád, mint bárki más, beleértve a folyamatosan belső párbeszédet folytató agymenésedet is, amire azt gondolhatod, hogy az te vagy.
Ezen kívül tudd, hogy miért hívod. Ne könyörögj, ne hálálkodj, ne koldulj kegyelemért, megbocsátásért. Nem egy autoriter személy! Jelenlétre, együttlétre, eggyé válásra hívd. Merj Egy lenni vele! Engedd, hogy beborítson, elárasszon fénnyel, szeretettel, nyugalommal, csenddel, védelemmel, megérkezettséggel.
Írd meg a saját könyvedet róla, a saját szavaiddal, saját megélésedből.
Ahogy mélyül a kapcsolatotok, úgy szilárdul a kapaszkodód, és a védelmed. Szükséged lesz erre, amikor majd a viharban hánykódik a hajód, és irányítani már nem tudod, csak annyit tehetsz, hogy kikötözöd magad az árbóchoz, hogy ne vigyen el a fedélzeten átcsapó hullám, és várod a vihar végét, az Isten tenyerén.
Ez az Eggyé válás fogja elcsendesíteni az elmédet is. Amikor megtapasztalod az először csak pillanatokra beálló csendet, akkor tudd, hogy ott Valódi Önmagaddal találkoztál, mert ugyan leállt az elméd, de te mégsem tűntél el, mert valaki ott marad. Az vagy te.