Akár tudunk róla, akár nem, az utóbbi hónapokban vizsgáztunk/vizsgázunk, hogy a régiben ragadunk, vagy az újba lépünk. Az égiek a mi kis házimozinkban megrendezték nekünk azt a jelenetet, amin eddig a legtöbbször elhasaltunk és keményen az arcunkba tolták, hogy mi az amihez ragaszkodunk, akkor is ha már nem kellene.
Meg kell mutatnunk, hogy nem csak megértettük a tanításokat, de most tiszta szívvel, teljes megértésből végre másképp csináljuk, átértékeljük, elengedjük ami hátráltat.
Vannak, akik még vizsgáznak, de 2024-re mindenki megmérettetik, aztán elkezdjük belakni a választott világunkat, ami sokaknak tartogat majd meglepetéseket…
Akik az újat választják, azoknak véget ér a gyermekkor, amikor az asztrálsíkon magas szinten álló Guideok, Tanítók, Gyógyítók “helyettünk törölték ki a fenekünket”. A jó segítők minden eszközt és tanítást megadtak ahhoz, hogy most már önerőnkből álljunk meg a lábunkon. Nem halat adtak az éhezőknek, hanem megtanították halászni azokat, akik erre befogadóak voltak. Saját érdekünkben hagynak magunkra a vizsga idejére, ami a felnőttségről szól.
Akinek ez életkora ellenére sem sikerül önmagáért felelősséget vállalni, annak nehéz élete lesz.
Az elmúlt évtizedekben intenzíven tanítottak hogyan tudunk közvetlenül a Felső Énünkhöz, az Önvalónkhoz, a Legfelsőbbhöz, kapcsolódni, először a segítségükkel, aztán már nélkülük is. Bepillantást engedtek abba a világba, ahol az elménket elcsendesítve a valódi énünkben vezettetve vagyunk.
Nyitva volt a kapu, amin ömlött a tudás, ezért szaporodtak el annyira az ezo-spiri tanfolyamok, tanítások. Aki jól választott és nem dőlt be a gyenge, gagyi, hamis tanításoknak azok ráébredtek az új energiára és elkezdte belakni. Akik nem, azok változatlanul kapcsolódni fognak a régi Föld segítő szellemeivel, entitásokkal, idejétmúlt tanításokkal, ami a régiben tartja őket.
Pont itt hasad most ketté a világ. Vannak, akik benne maradtak a téves önazonosulásukba, a hamis énjükbe, elméjükbe, akkor is ha spirituális ruhába bújtatták és vannak azok, akik „átláttak a szitán” és egyre inkább az Önvalójukkal, igaz természetükkel azonosulnak.
Nem arról szól a vizsga, hogy Buddhává váljunk. Egyelőre teljesen elegendő annyi megtapasztalás, hogy nem a testem és nem az elmém vagyok, hanem az Önvalóm, ami örök, és változatlan, minden más felbukkan, majd eltűnik az életeim során.
Egyedül jöttem, egyedül megyek.
Minden, ami az elméhez tartozik, gondolataim, érzelmeim, érzéseim, érzékeléseim mind múlandóak, a test-elméhez tartoznak, nem azonosulhatok velük. Éppen ezért a fájdalmam, szomorúságom sem én vagyok. Fáj a test/jó érzése van a testnek, sajog a lélek/szárnyal a lélek, kavarognak a gondolatok az elmében/elcsitultak a gondolatok az elmében, hideg van/meleg van… minden jön-megy, de ÉN, az aki valójában ÉN vagyok érinthetetlen!
Ha ezt folyamatosan szem előtt tartjuk, akkor egy idő után beérik a gyakorlás, és már nehéz komolyan venni a minket körülvevő szappanoperát.
Hogy még érthetőbb legyen: akinek erős kapcsolata van az Önvalójával, a Forrással, a Legfelsőbbel mindig látja, hogy minek van itt az ideje, mi az ami valójában történik, mi az ami történni akar, mert átlát a megtévesztések fátylán. Nem ő próbálja a világot belepréselni a saját elképzeléseibe, hanem ő simul a történésbe, saját hiteles szerepe szerint. A hamis én az, aki a világot manipulálja, játszmázik szándékai, elgondolásai szerint, de ezek az elmejátékok nem a valóságot képviselik és hosszútávon szenvedéshez vezetnek.
Arra ami most valóban VAN, csak az elme csendjében látunk rá.
A „mi van” és a „mit akarok látni” között hatalmas lehet a különbség. Ami tegnap volt, az ma már nincs. Nagyon gyorsan változhat és változik is minden. Aki képes ráülni erre a hullámra, annak könnyű élete lesz, de a legtöbb ember nem elég bátor a hullámlovagláshoz.
Nagy bátorság kell hozzá, mert egyik pillanatról a másikra már egy másik filmben találhatjuk magunkat.
Csak a tartalom maradhat meg magas minőségi szinten, miközben a formai megjelenés darabjaira esik szét újra, meg újra.
Sokan ragaszkodnak a formához, miközben a tartalom egyre inkább laposodik, silányul, vagy már eleve értéktelen is volt. Ilyenkor csak hazugságokkal lehet eladni önmagunk és mások számára, hogy miért is ragaszkodunk hozzá.
Sokaknál pont ez volt/van a próbatétel, a vizsga tárgya: elengeded a formai megnyilvánulást, ami már a minőség rovására megy (párkapcsolat, barátság, munkahely, lakóhely, hivatás, régi hiedelem rendszerek, vallások, spirituális tanítások…), vagy a formához ragaszkodva vele együtt elbuksz?
Erre a rálátásra csak a csendes elme képes, de mindannyian az belemélyülés és a megértés különböző fokán állunk.
Úgy képzeld el, mint egy hatalmas tölcsért, ahol más és más az átmérő. A tölcsér legszűkebb keresztmetszetén állóknak alig van áthallásuk a Valóságból, mindent az elme fantáziavilága tölt be, a tölcsér peremén és azon túl pedig a végtelen tudás és szabadság van.
Az új energiában azokat hívhatjuk spirituális tanítónak, gyógyítónak, segítőnek, aki önmagáért felelősséget vállalva hoz döntéseket, saját jogán „birtokol spirituális vívmányokat”, amikre megtapasztalással tett szert, a tiszta Forrásból hozza az üzeneteket, a gyógyító energiát, vagy csendben képes a Legfelsőbbel eggyé válni, felismerte az Önvalóját. Ezekben a „szakmákban” az elmének semmi keresnivalója nincs.
Onnan ismerhetjük fel a hiteles tanítót, gyógyítót, hogy nem csak mondja, hanem éli is azt amit mond. A jelenléte építő, inspiráló, megnyugtató, szabad és mellette változás történik a teljességünk irányába. Magasabb szinteken olyan magas minőséget tapasztalunk meg általa, amiben visszahúzódik, elcsendesedik az elme, és felragyog a Tudatosság, az Önvaló fénye.
https://www.facebook.com/edinacontactselfhu
