EdinaContactSelf
Az előző írásomban arról írtam, hogy energetikailag két táborra szakadtunk a világban: azokra, akik rugalmasan együtt tudnak változni a jelen kor kihívásaival, mert jövőbe mutató valódi értékeket képviselnek, és azokra, akik beleragadtak az idejétmúlt, visszahúzó energiákba. A két tábor lakói között nem lesz a jövőben átjáró.
Honnan tudjuk, hogy melyik oldalon állunk?
Ha ez az írás rezonál veled, akkor tudod.
Akinek az életfeladata, hogy a beragadottakat segítse, tanítsa, az büntetlenül megteheti ezentúl, mert nem lesz lehúzó hatással az életére, nem érinti az életkörülményeit. A küldetéséhez védelem is jár, de ez csak nagyon keveseknek feladatuk. Ők a tisztán áramoltatott univerzális, gyógyító és szeretet energiával kapcsolódnak, ami valódi fejlődésre, emelésre képes. Ebből az energiából bárki kaphat, de a személyes szexuális energia/életerő energia nem erre való!
A személyes energiát, amikor alsóbb tartományokban nyilvánul meg, a szívtér alatt, akkor szexuális energiának hívjunk, felsőbb szinteken inkább életerőként említjük, de lényegében ugyanarról beszélünk. Ezt az energia elsősorban a miénk, de amennyiben szeretnénk megosztani másokkal, csak a kiválasztott, egyenrangú társ kaphatja meg. Az energia kiegyenlítődésre törekszik, az összekapcsolódással egymás terheit, csomagjait is átvesszük, ami jelentősen más irányba viheti az életünket, megbetegíthet.
Ennek tudatában, akiknek nem feladatuk, miért vállalnak párkapcsolatot a nem egyenrangú társsal?
Többnyire az a válasz, hogy: „a házastársam, párom, mert megígértem, nélkülem tönkremenne…”
Most azt szeretném megpiszkálni, hogy ez a párkapcsolat valóban megérdemli -e a „párkapcsolatom”, „párom” címkét? Vagy lehet, hogy csak párkapcsolatba bújtatott kliens-terapeuta, gyerek-szülő… kapcsolatról van szó, vagy bármilyen más, semmiképpen sem egyenrangú kapcsolatról?
Ha egyenrangú kapcsolat lenne, akkor nem történne szakadás, egyértelműen ugyanazon az oldalon állnának.
Az új energiákban, amikor egy párkapcsolatban a két tábor képviselője él együtt, és vállal sorsközösséget, akkor azt tapasztalják, hogy két külön világban élnek. Míg az egyik fél tudja, hogy a nehézségek ellenére lesz jobb is, és érzi a megtartottságot, addig a másik láthatóan egyre inkább lovalja bele magát egy reménytelen, sötét jővőképbe. Belső világuk egy kicsit sem hasonlít egymásra, addig a külső formában közös sorsot visznek. Az őket körülvevő barátok, emberek, munkatársak, környezet, lakhely, külvilágban zajló események a legszűkebb keresztmetszet mentén nyilvánulnak meg. A legszűkebb keresztmetszet pedig mindig a régiben ragadt társ. Aki a szabadabb tartományt választotta, annak nyílnának a lehetőségek, de nem emelheti a saját környezetébe azt, aki egy szűkebbre korlátozta magát a saját választásával. Ezért neki kell a régi környezetben maradni, miközben már nem oda tartozik, és már nem is tud azonosulni a régi értékekkel.
Sokan úgy érzik, azért maradnak, mert fogadalom, ígéret, lelkiismeretesség köti őket, de ezek csak a külsőségekben tudnak egymáshoz kötni, egy látszatvilágot képesek fenntartani, miközben a valódi történések láthatatlanok és eltitkoltak maradnak. Ez a hiedelem, ami most egyre inkább kifakulni látszik, és ez így van jól.
Az egyenlőtlen kapcsolódásokban, akik folyamatosan saját szenvedéstörténeteikkel vannak elfoglalva és azzal, hogy újabbakat gyártsanak hozzá, nekik van szükségük azokra, akik ezt már nem teszik. Nem csak szükségük van rájuk, hanem kapaszkodnak is beléjük. Bár sokszor teljes szereptévesztésben vannak, és nem hogy nem ismerik fel ezt a dinamikát, de „köszönet helyett” állandóan leértékelik, támadják a másikat, és elégedetlenségüket fejezik ki. Aki már játszmától mentes, ugyan látja ezt, de azt is tudja, hogy esélytelen a felvilágosítás.
Mindig a magasabb tudatosságszinten állónak a kötelessége felelősséget vállalni annak az irányába, aki „nem lát”, azzal, hogy nem ad neki olyan energiát és tudást, amit a másik nem tud kezelni. Még ha elsőre úgy is tűnik, hogy a lefelé kapcsolódás gyógyító, emelő, később mindig kiderül, hogy akár még rosszabbat is tett mindkét féllel. Ezért nem kaphat szexuális energiát az, akit meg kell menteni, akivel nem vagyunk egy súlycsoportban. Ezzel a méltatlan belebonyolódással senki nem tudja magához emelni a másikat, neki kell az ő világába leszűkülni, és amikor kiengedi őt az energiateréből, mélyebbre bukhat mint előtte volt.
Ezentúl a régi energiákban ragadás egyre inkább magával hozza a nehézségeket, test-lelki terheket, betegségeket, a jólét-jóllét érzés hiányát. Míg az újra való nyitottság, a régi minták hátrahagyása, a valódi értékek és minőségek felismerése, megnyitja a jólét és jóllét csatornáját. De ez már nem a régi minták mentén történik. Minőségi emberi kapcsolatainkon keresztül teremtődik meg minden, minden szinten.
Ez már most is mutatja magát.
Jó választásunk következményeként egyre inkább egy mélyről jövő elégedettséget és örömöt élünk meg a kapcsolódásainkban, munkánkban, mindennapjainkban. A környezetünk is ehhez fog igazodni. Hasonló értékeket képviselők találnak egymásra látszólag a semmiből, és hozzák létre az újat, párkapcsolódnak. Ebbe növünk most bele, akkor is ha ez többeknek még csak sejteti magát.
Egy magas szintű párkapcsolatban két önmaga erősségeit és gyengeségeit elég jól ismerő és kezelő ember kapcsolódik, segítik egymást, azokon a területeken, ahol a másiknak vakfoltja van, vagy csak nem az erőssége. Fontos, hogy minőségükben és potenciájukban egyenrangúak legyenek. Energiáik egyesítésével létrehozhatnak, alkothatnak valamit, amire egyedül nem lennének képesek. De lehet, hogy „csak” együtt élvezik a létezés örömét.
Még ezekben a kapcsolatokban is egy idő után felismerhetik a párok, hogy másfelé visz az útjuk tovább, de ők nem kívülről jövő sorscsapásnak élik meg ezt a változást, mint azok, akiknél látszólag a semmiből tör felszínre az elfojtott és eltagadott valóság.
Már nem tehetünk jövőre vonatkozó ígéreteket, mert felgyorsult a világ, az egyéni fejlődés fénysebességű lehet az eddigiekhez képest. Ezért könnyen azzal találhatjuk szembe magunkat, hogy a dolgok nagyon másképp alakultak, mint azt kezdetben elképzeltük, mint amire igent mondtunk. Aki nem hajlandó újratervezni, annak nem marad más választása, mint a valóság folyamatos átrajzolása, hogy az megfeleljen az idejétmúlt elképzeléseinek. Ekkor veszi kezdetét a hazugság gyártás, amíg egyszer csak borul a bili.
Létezik szabad akarat, de az nem azt jelenti, hogy ezentúl úgy lesz, ahogy én akarom, csak azért, mert én úgy döntöttem, azt ígértem, így szeretném. Egy bizonyos tudatosságszint után befolyásolható, hogyan és honnan élünk meg egy történetet, vagy egyáltalán nem kell belebonyolódnunk többé, mert már nincs szükség a leckéjére. Látom, de már nem az enyém, tovább engedem, ezzel helyet adva az én történetemnek, egészen addig, amíg nincs több már történetem. Ebben a szemlélődésben könnyen megmutathatja magát, hogy a partnerem filmje róla szól, én kinőttem a rám osztott szerepet.
Egyre inkább a rövidtávú monogámia tűnik működőképesnek a jelenkor energiáiban. A rövid táv jelenthet éveket, hónapokat, heteket és napokat is, de fontos mindig tiszta lappal indítani. Az energetikai, eloldódás, kitisztulás pedig hosszú idő is lehet.
Ezzel szemben áll az egész életre szóló elköteleződés eszméje, ami 50 -70 évet is jelenthet ugyanazzal a személlyel.
Manapság a házassággal szemben támasztott követelmények jelentősen felszaporodtak. A nők számára a házasság már ritkán feltétele az életben maradásának, és nem csupán gazdasági közösség, amiben utódnemzés a cél. A jó párkapcsolat fogalma az előbbieket akár teljesen kikerülve, messze-messze mást kezdett el jelenteni. A boldogság, szeretet- szerelem, kielégítő házasélet sokaknál követelmény és alap. Ezenkívül több területen is igénylik az összeillést, együttműködést, helytállást, nagyobb elvárásokat támasztanak egymással szemben. Sok minden amit régebben megmásíthatatlanul elfogadtak, mint a házasság velejáróját, az manapság már elfogadhatatlan (van amiért börtön is jár). Messze nem arról szól a házasság, mint régen. Ezekkel az elvárásokkal annyira keveseknek jön össze az életre szóló kapcsolódás, hogy már nem érdemes előírni és erőltetni, mint követendő példát, csak opcióként megtartani.
Még mindig hatalmas kudarcélménnyel, bűntudattal, elbukottság és alkalmatlanság érzéssel, anyagi, érzelmi lenullázódással jár, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nem működőképes egy kapcsolat, lejárt az ideje, vagy elfejlődtek egymástól a felek.
Ennek már nem kellene így lennie.
Mindenkinek a saját személyiségén való megdolgozottsága szerint alakul az élete, nem pedig ahogy akarja, megígérte, elvárja.
A szexuális energiák használatáról írtam részletesebben:
https://edinacontactself.com/szexualis-energia-mukodese-magas-szinten/
https://www.facebook.com/edinacontactselfhu
