Ezentúl az életben adódó nehézségek mértéke függ a teherátvételtől, az önvalóba mélyüléstől és a tudatosság szintjétől.
Nincs nehézség akkor, ha a teherátvétel 0, az önvalóba mélyülés legalább azon a szinten van, hogy a gondolatok felében nem történik azonosulás, és magas tudatosságszint.
Az önvalóba mélyülésről a következő bejegyzésben írok.
A tudatosság éber, lankadatlan figyelem, ami megfigyelőként vesz részt az élet filmjében. Miközben a film folyamatosan próbál beszippantani, riogat, kecsegtet, csábít… de, te rendíthetetlenül tudatában vagy annak, hogy még ha meg is érint vagy beszippant is, ezek a történések a valódi énedet nem érintik, csak az elmédet szivatják.
Ez vezet el kitartó gyakorlással az önvalóba mélyülés szintjeire. Aztán már gyakorlás és szintek nélkül, elengedett kézzel, semmit sem kell tenned, mert húz magába az önvaló egészen az elme feloldódásáig, de ez már egy másik történet.
Kezdetben elég egy sejtés, érzet, belső bizonyosság arról, hogy nem a test vagyok, hanem annál sokkal több. Ez fog vezetni/ kivezetni az elme uralmából.
Teherátvétel
Szabad akaratunkból dönthetünk, hogy átvesszük mások terhét, vagy sem.
A teherátvétel az, amikor valaki, aki átlépett az újba, átveszi egy 3. dimenzióban ragadt ember gondolatait, érzelmeit, hangulatait, és együtt szenved vele ahelyett, hogy önmagától különállóként kezelné a másik problémáit. Ezzel átveszi a másik tudati valóságát is, ami főleg a félelem és a kilátástalanság érzése. Nem látja, hogy ő maga meg van tartva, és rá már nem érvényesek azok a nehézségek, amik a másikra igen. Nem ő emeli ki a nehézségből a szenvedőt, hanem sorsközösséget vállalva vele, ugyanazokat a nehézségeket szenvedi el, miközben segíteni, terhet csökkenteni egyáltalán nem tud.
A teherátvétel csökkenti az élettartamot, nehézségekkel és betegségekkel jár együtt.
Aki a halála pillanatában terhet cipel egy 3D-ben ragadt személy miatt, az nem a saját átment szintje szerint fog továbbjutni, hanem oda kerül, ahova a 3D-sek.
Én ezt csak elfekvőnek hívom, mert ott nincs továbblépés, fejlődés, mindenki beragad „örökre” a saját filmjének a legdurvább jelenetébe; mint amikor lefagy a képernyő.
Azon kívül, hogy terhet veszel át a másik oldalról, gyakorlatilag bármit megtehetsz már az újban, mert nem veszíthetsz akkorát, mint azzal, ha beragadtál volna. Megvan az útleveled a halálod utáni továbblépésre, fejlődésre, azt, hogy pontosan hova utazol még csiszolgathatod.
Nekünk a karma helyett sorstörténésünk lett, ami azt jelenti, hogy nem hozunk át a múltból és az előző életekből a törlesztenivalót és léleklenyomatokat, hanem tiszta lappal indulunk. Ezek még tisztulnak és hangolódnak át az új energiára. Új életfeladatunk van, így pl. értelemszerűen már nem érvényes a horoszkópban jelzett felszálló holdcsomópont sem. Ettől függetlenül ugyanúgy következményei lesznek a tetteinknek, mint eddig, de ezekkel szinte azonnal szembesülünk, és már nem is karmának hívjuk, mert több szempontból sem úgy működik már.