Új Energia 2025

 Az utóbbi időkben minden hihetetlen gyorsasággal változik. Ami ma igaz, az holnap már nem az, ezért folyamatosan frissítenem a tanításokat és az információkat. Ha valaki ezeken az írásokon átrágja magát, akkor teljesen képben lesz… az új képben.

RÓLAM

Apai ágon öröklődő gyógyító képességgel és az ehhez tartozó hiedelemrendszerrel, gyógyító energiával indultam a segítő szakmában, amit végül közel 30 évnyi tanulással és gyakorolással teljesen átírtam és magam mögött hagytam.

A jelenleg zajló hatalmas paradigmaváltás múltat elsöprő hatása nálam 2016-ban kopogtatott teljesen abszurd formában. Olyan, nem testben élő, hihetetlen tudástárral és bölcsességgel rendelkező energialények vették fel velem a kapcsolatot, akiknek a mondandójukra oda kellett figyelnem. Én Guide-oknak hívom őket.

Azt mondták, ha elfogadom a tanításukat, akkor elmondják, mit jelent az új energia, bele is helyeznek és felkészítenek, hogy mint energetikai gyógyító, teljes áthangolást végezhessek azoknál, akik hozzám fordulnak és nyitottak az újra.

KETTÉSZAKADÁST OKOZÓ IDŐMINŐSÉG

A Guide-jaim azt mondták, pár éven belül nagyon nagy változások indulnak el a világban, sőt Univeverzumszerte. Új minőségbe, finomabb rezgés tartományba léphetünk vagy a régivel együtt süllyedünk. Alapjaiban fog megrendülni a jól ismert világképünk, lehetőségünk lesz ebben a fizikai testben maradva, ezen a Földön, két nagyon különböző valóságban élni: olyan lesz mintha egy másik dimenzióba költöznénk, míg mások abban maradnak, amiben eddig voltak, ahonnan majd lefelé csúsznak. Használjuk ki a lehetőséget, mert a választásunk következményét halálunk után is magunkkal visszük.

Tudatosan vagy tudattalanul, de megtörtént a választás és egy új időszakba, új időminőségbe léptünk, melynek elsöprő hatására kettészakadt a világ. A szakadás már eddig is kisebb-nagyobb változásokban, veszteségekben nyilvánulhatott meg az életünkben. Az új energia, amiben már benne vagyunk és mindenki számára érzékelhető, ezentúl vagy SZÉTZILÁL vagy MEGTART. Aki nyitott és rugalmas, felismerhette ennek a megtartó erejét, azokat pedig, akik az idejétmúlt működési módokkal reagálnak a kihívásokra, szétzilálja. A jó választás kulcsa a valódi értékek felismerése volt és abba az irányba történő invesztició. Mostantól a múlt mintáival együtt lehet elsüllyedni vagy elengedve azt a veszteségeivel együtt, belehelyezkedni az újba. A mindent átalakító, sokszor pusztító globális események és természeti katasztrófák is ennek a változásnak a következményei és mindannyiunkat másképp érintenek majd. Olyan lesz, mintha ugyanabban a moziteremben egy teljesen más film peregne számunkra, mint a mellettünk ülőnek. A régiben ragadt emberek olyan “tüneteket” produkálnak, amelyek nyilvánvalóvá teszik az összeférhetetlenséget. Egyre inkább ellehetetlenül a kapcsolódás, mert ő nem látja azt, aki már újat kezdett. Megítélheti, visszahúzó tanácsokat adhat, elvárásokat támaszthat, és visszakövetelheti a régi játszmákba azt, aki ezt már kinőtte. Két valóságban élünk most, bár én inkább úgy látom, hogy a régi működés nem is valós, csak egy önmagát ismétlő, változásra képtelen lét, egy árnyékvilág, amiben ugyanazt a nyomorult filmet vetítik újra meg újra, aminek semmi köze a valódi élethez. Akik a régiben ragadtak, többnyire a manipuláció eszközével élnek, amivel abba az irányba préselik egymást, ami nincs összhangban azzal, ami egyébként a legjobb lenne számukra és a másik számára. Hazugság, titkolózás, féligazságok, tettes-áldozat szerep, bűntudat és bűntudat keltés, játszmázás, hatalmi harcok, érzelmi zsarolás, … mindezek az elme játszmái, a Szívre hallgatás helyett. Ennek az összeférhetetlenségnek a legelviselhetőbb megnyilvánulása az, hogy nincs miről beszélgetni a másikkal. Ő nem lát téged, te pedig nem tudsz azonosulni azzal, amiben ő van, amiről beszél.

Az energia intenzitása mindenki számára egyformán adott, de azt, hogy milyen irányba vigyen, azt mi választhatjuk meg. Meglátásom szerint már meg is választottuk, hogy ki melyik valóságban fogja ezentúl tapasztalni a világot, melyik filmre vett jegyet. Abban a kérdésben is, hogy ez az oldal választás megváltoztatható -e a jövőben vagy nem, különböző álláspontokat képviselünk. Míg többen úgy gondolják, hogy az ébredés folyamatos, addig én úgy látom és azt az információt kaptam, hogy ez már megtörtént és a hajó elment az utasaival együtt, mint Noé bárkája. Én ezt a kihajózást 2023 végére teszem. Addigra eldőlt, hogy ki melyik oldalt választotta.

2024 végén azoknak, akik az újat választották újabb továbblépésre volt lehetőségük és most 2025 végéig még egy emelkedés történt, ahol gyakorlatilag kinyílt az összes kapu egyszerre. Jövőnkre vonatkozó szándékaink és a régi teljes hátrahagyása adott belépőt a magasabb szintekre, de én inkább tágasabb tudatosságnak hivom. Ezek a továbblépések, ahhoz segitettek hozzá, hogy könnyebb, megtartottabb, védettebb életünk legyen a jövőben. Érezhető lesz a különbség a különböző tudati valóságokban élő emberek között.

Sokan tudják és érzik, hogy nem azt csinálják, amit kellene, nem a saját életüket élik, a testük benne van egy történetben, de a lelkük és a szívük máshol jár. Ez egy meghasadt, hazug létezés. Az utóbbi időben sokan, akik ezt az életellenes működési módot választották, betegségekkel, balesetekkel kaptak ébresztő figyelmeztetést, és többen itt is hagyták ezt a létforgatagot. Ez ezután is így lesz.

Szinte kivétel nélkül a legtöbb embernél eljön az a pont, ahol a régi összeomlik az új pedig nincs sehol. Nem mondhatja, hogy az egyik lába itt van, a másik meg már ott, mert éppen zuhan vagy lebeg a semmiben, és nem tudja hol fog landolni. És ez még csak a kezdet, mert mindent el lehet veszíteni. A minden elveszítése azokat a kapcsolati rendszereinket is jelenti, amelyeket a régi gondolati minták tartanak össze: munkatársak, barátok, családi kapcsolatok, párkapcsolat stb. Nem feltétlenül fizikai elvesztés, hanem elidegenedés, mert kinőjük a környezetünket, kinőjük a másik társaságát. Szemlélőként nézzük a történéseket, és már nem tudunk sorközösséget vállalni a környezet problémáival; nem is látjuk problémának azt, amit ők annak látnak, és nem tudunk a valóságukkal azonosulni, akkor sem, ha előtte mi is hittünk bennük.

Akik a régi világban ragadtak, azok egyre inkább nehézségeket, test-lelki terheket, betegségeket, a jólét-jóllét érzés hiányát tapasztalják és elzárják magukat a spirituális fejlődéstől. Az életük egyre nehezebb és kilátástalanabb lesz. A világban egyre inkább elszaporodó járványok és természeti katasztrófák elleni nincs védelmük. Haláluk után egy olyan helyre kerülnek, ahol a továbbfejlődés lehetősége megszűnik. Ezt én csak elfekvőnek hívom, mert ott mindenki beragad “örökre” a saját filmjének a leghúzósabb jelenetébe, mint amikor lefagy a képernyő. Az évtizedek óta tapasztalható intenzív felső védelem és iránymutatás kapui is bezárultak számukra, de ki lehet szabadulni a szenvedéstörténetből!

Ezt hívjuk megvilágosodásnak vagy megszabadulásnak, mint például a történelmi Buddha útja. Ez most is ugyanolyan nehéz és rendkívüli elszántságot igénylő út, mint évezredek óta mindenkinek, akik a létforgatagból való kiszabadulás útját választották.

Ellenben, akik az újat választották, tovább fejlődhetnek életük során és haláluk után pedig olyan helyre kerülnek, ahol tovább folytatódik a fejlődésük. Amíg még a Földön tartózkodnak számukra az újra való nyitottság, a régi minták hátrahagyása, a valódi értékek és minőségek felismerése, megnyitja a jólét és jóllét csatornáját, de megváltozott értékrendszer mentén.

Létfontosságúvá váltak a minőségi kapcsolódások. Jó választásaink következményeként egyre inkább egy mélyről jövő elégedettséget és örömöt élünk meg a kapcsolódásainkban, munkánkban, és mindennapjainkban. A környezetünk is ehhez fog igazodni úgy, hogy hasonló értékeket képviselők találnak egymásra látszólag a semmiből, és hozzák létre az újat, barátkoznak, párkapcsolódnak. Ebbe növünk most bele, még akkor is, ha ez többeknek még csak sejteti magát.

Ha körbenézel és a körülötted lévő dolgok nem téged tükröznek, akkor bizony változásra kell számítanod és az új energia folyamatosan bekérdez: hajlandó vagy szinte teljesen elengedni az eddig felhalmozott tudásodat, mintáidat, ragaszkodásaidat, és befogadó lenni az újra? Hajlandó vagy elengedni azokat a kapcsolódásokat amelyek nem ebbe az irányba segítenek, sőt visszahúznak, akadályoznak, mert nem azonos a hitrendszeretek, nem azonos értékek kötnek össze? Hajlandó vagy elengedni őket akkor is, ha netán a saját családodról, életed párjáról vagy a megélhetésedről van szó? Régi sebekkel, traumákkal sem lehet tovább menni, de elavult programokkal, családi mintakkal, hiedelmekkel sem. Életek óta felhalmozott terhek letételére is alkalmas most ez az időminőség, de ahhoz fel kell ismerni ezt a lehetőséget és azt, hogy valójában mi a jó nekünk. A választás joga, a szabad döntés csak magas tudatosságszinten tud érvényesülni, máskülönben a kondicionálások, minták, sérülések… hozzák a döntéseket. Ez a táguló tudatosság feltétele az új energiákkal való együttműködésnek.

BERENDEZKEDÉS AZ ÚJBA

Az újba való belenövés folyamatos, amíg itt tartózkodunk a Földön. 

Akik együtt áramlanak az új energiával, úgy érzik, hogy miközben az ő elméjük is hangosan kiabálja, hogy most van az, amikor be kell pánikolni, stratégiát kell kidolgozni a túlélésre, mélyen legbelül nyugodtak tudnak maradni, érzik, hogy meg vannak tartva, és minden így van rendben. Alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, miközben szilárdan ragaszkodnak a belső értékeikhez. Idővel a hangoskodó elme is elcsitul majd. 

Egyelőre még van aki a múltat kukázza, de van akinél már az újba való berendezkedés történik. Van akinek most nagyon nehéz, de hamarosan kisimul, Rendeződünk a valós érdemeink alapján. Ha a múlt elengedése szándék szerint már megtörtént, akkor a tényleges fizikai eloldódás is követni fogja, akkor is, ha ez jelenleg meg nem így néz ki. Az anyag és a fizikai test mindig később követi a belső letisztulást és a lélek döntését. Viszont, ha ez az elengedés nem történt meg legbelül, akkor hamarosan megjelenik a fizikai világban is a következmény.

Az új energiákban élés törvényszerűségeit most tanuljuk tapasztalás által. Teljesen új világ, nem érvényesek a régi szabályok, ezért nem hozhattuk magunkkal azokat a bölcsességeket, amik a régi Földre voltak érvényesek. A nagyon fiatalok zöme ezen az új hullámon érkezett, de az idősebbeknek át kell írniuk a tanult és rögzült mintákat. Egyelőre még sok a bizonytalanság és az ismeretlen, de ebbe az újba növünk most bele. Tanuljuk és tapasztaljuk, hogy mit is jelent a magas tudatosságszint, ahol már nem mások energiáiból élünk. A régi energiákban szükségünk volt másokra, mások energiáira, amiért manipuláltuk egymást és játszmákat folytattunk. Megszoktuk a szenvedést, áldozattá válást, szűkölködést, folyamatos törekvést és küzdelmeket. 

Soha nem hivatkozhatunk már a múltban történt eseményekre, hogy ha akkor úgy volt, akkor most is úgy lesz. Most nem az van! Akik az újat választották, azok tiszta lappal új életet kaptak. A karmikus tartozásaikat, ígéreteiket, fogadalmaikat hátrahagyták, már nincs alapja a szenvedéstörténeteknek, mert a megszokáson kívül, már nincs más ami mozgassa őket. Az autó gurul még, de már leállt a motor. Nincs értelme újra meg újra előrángatni őket és emlékezéssel visszabetonozni. A valódi történeteké a jövő, és a valódi értékeké. Könnyen felismerhető, hogy mi az ami valódi: jó érzés tölt el ha rágondolsz. Akkor is ha nehézséggel, fáradtsággal jár az az út, de a tiéd. Míg a másik út lehet, hogy kényelmes, jól ismert, már önjáró is, de örömtelen és Szív nélküli. 

 Az új fényénél nyilvánvalóan lelepleződnek a hazug, életellenes  társulások, és nem lesznek tarthatóak. Akik igent mondtak az újra, de még benne maradtak a visszahúzó kapcsolataikban -bármire is hivatkozva-, előttük még nehéz út áll, de legalább elérhető számukra a továbblépéshez szükséges energia. Fájdalmas látni, amikor családtagok, szeretteink élnek a régi energiában, de senkit sem tudtunk áthozni, mert mindenki csak a maga érettségének megfelelően tudott oldalt választani. Szeretettel, valódi együttérzéssel (nem együtt sírással) el kell engedni a maradókat, ők megteremtették a saját világukat, amihez nekünk semmi közünk már. Változatlanul hisznek a régi világ szabályaiban, elvárásaiban, és aszerint is élnek. Aki még a régi irányba megy, azt hagyni kell. Volt időnk példamutatással irányt mutatni nekik, vagyis nem halat adni, hanem megtanítani őket halászni. 

Egyre  élesebben mutatkozik meg, hogy Földi tartózkodásunk célja nem a mindenáron való túlélés, a taposás vagy taposva levés, hanem egy szellemi és lelki értékekben kiteljesedett élet, hasonló gondolkodásúak es azonos irányba tartók  társaságában, vagy egyedül, saját teljességünkben. Ezentúl ez a minőségi alap hozza a bőséget és a számunkra szükséges anyagi jólétet is. A mostani erős energia a szerepvállalásunk felismerésében is segít. Miután abba beleállunk, megkezdődhet az egymáshoz rendeződés, közös alkotás. Hiteles individumok alkotnak majd kis társulásokat, ahol a nagy képnek csak egy-egy odaillő darabjai vagyunk. Ezek semmiben sem hasonlítanak majd a régi kommunák és közösségek működési módjára, ezért szeretem inkább társulásoknak nevezni őket. 

A  kapcsolódásokat ezentúl az energiák összeillése hozza létre. Nem fejben dől el, hogy kivel szeretnénk kapcsolódni, hanem egymáshoz rendeződünk azonos rezgés alapján, akármilyen távolságból is. Az új energiába merülés magas szintjén minden tiszta kapcsolódás olyan transzparenciával jár együtt, amiben értelmét veszti mindenfajta megtévesztésre, titkolózásra való szándék, hogy mást mondjunk, mint amit gondolunk. Az egymás felé nyitás és a tiszta kommunikáció megmutatja, hogy mi a dolgunk egymással, miről szól a találkozás és miről nem, csak befogadóan figyelni kell. Nem mi erőltetjük bele a találkozás miértjét a vágyott, de sokszor hamis elképzelésünkbe, hanem felismerjük a valódi okát, lehetőségeit és plafonját. Minden társulásban csak addig maradunk együtt, amíg közös frekvencián rezgünk és esetleg van valami közös ügy,  amin dolgozunk és lehet egyszerre több társasághoz is tartozni.

GONDOLATOK-ÉRZELMEK-REZGÉS

Gondolatainkkal és érzelmeinkkel világot teremtünk magunk köré, de nem úgy ahogy azt sokan elképzelik. Az összes gondolat és érzelem, ami átfut rajtunk és amivel azonosulunk, amibe belekapaszkodunk ad ki együtt egy sajátságos rezgést. Hangzatos szavak és tartalmatlan cselekedetek álruháján is áthatol a gondolataink rezgése. Mindenki azzá válik, amilyen gondolatoknak rendszeresen teret enged magában. Erre a minőségre kapcsolódnak a hasonló rezgésű emberek és analóg történetek, ami pedig nem passzol a rezgésünkkel az előbb-utóbb le is válik rólunk. 

Gondolataink és az érzelmeink megfigyelése kulcs a jóllétünkhöz. Az érzelmek is az elme teremtményei. Teljesen mindegy, hogy extatikus öröm vagy mély letargia, ugyanúgy egy jövő menő állapot, mint a gondolatok áradata. A negatív gondolatokat könnyű leleplezni, de ha egy érzelem a szeretet álruháját ölti magára, annak se dőljünk be. A valódi szeretet nem egy jövő-menő érzelem. A Szív szeretete csak az érzelmek és a gondolatok elnyugvása után tudja magát megmutatni.  

Az érzelmeket nem elfojtani kell, de belezoomolni egy érzelmi spirálba anélkül, hogy tisztába lennénk átmeneti jellegével, csak a felszínen kapirgálása a hiteles spirituális útnak és a mély önismeretnek is. Minden cselekedetet egy gondolat és egy érzelem előz meg, ami erős hiedelemből, kondicionálásból, öröklött mintából… fakad. Többségükben nem szolgálják a kiteljesedésünket, testi-lelki jóllétünket. Ezért képesnek kell lennünk a  gondolatainkat is tudatosan befolyásolni és bármikor elcsendesíteni. Ezt hívhatjuk meditációnak is, de egy idő után természetes állapotunkká kell, hogy váljon mindenféle “szertartás” nélkül is. Amikor elcsitul az elme, akkor ott már az érzelmek is szunnyadnak. Érdemes minden gondolati és érzelmi vihar felbukkanásánál megfegyelmezni az elmét és ebben a csendben ránézni arra, hogy mi az amivel valóban érdemes foglalkozni és mi az, amivel biztosan nem. 

SZÍVKÖZPONT – SZÍVHANG

Aki a továbblépést választotta az újba, egyre inkább a Szívközpontból fogja élni az életét és nem fejből a régi minták mentén. A Szív többszörösen intelligensebb és bölcsebb, mint az agyunk. A Szívben élés nem jövő-menő érzelmeknek való alávetettség és semmiképpen nem egy érzelem! A Szív hangja egy erős, megingathatatlan bizonyosság, amit próbálhatunk észérvekkel elnyomni, de mindig ott fog feszíteni, amíg nem abba az irányba megyünk. Folyamatos és megbízható útmutatást ad, hogy éppen minek van most helye és ideje az életünkben.  Saját teljességünkbe, hitelességünkbe vezet vissza, mert a Forrásba van bekötve. Ha ezt a hangot nem csak meghalljuk, de követjük is, az egy kiteljesedett, hiteles életet eredményez. A Szívből megszülető gondolat soha nem ártó, még akkor sem ha elsőre teljesen ellene megy, annak ahogy éppen elképzeljük, hogy lennie kellene. Később, amikor rálátunk a teljes képre, megmutatja magát, hogy akkor /ott ennek a döntésnek volt itt az ideje, ez vitt a kiteljesedés irányába. Másoknak vagy akár magunknak való károkozás csak az elme műve lehet, egy fejből hozott döntés, impulzus. Az elme pedig nem valós, csak betáplált programok tárháza. Át kell hallani az elme zaján, hogy meghalljuk a Szív hangját. A Szív segít döntéseket hozni, hogy a másik jó társaság-e számunkra vagy nem, egy élethelyzet megfelelő számunkra, vagy nem. De ehhez jó kapcsolatot kell ápolnunk a Szívvel. 

A jó hír az, hogy az IGAZ útról, ahova a Szív hangja vezet, már nem lehetséges a visszafordulás, mert ellenállhatatlanul húz magába miután megízleltük.

VÁLTOZAS-VÁLTOZTATÁS

A legtöbb ember próbál túlélni, elvárásoknak megfelelni, családot alapítani/fenntartani, utált munkahelyre bejárni, túlórázni, hiteleket fizetni, és aggódik minden megszerzett tulajdonáért, amiről azt gondolja, hogy anélkül ellehetetlenülne, összeomlana. Lehet kapaszkodni a megszerzett vagyonba, pozícióba, tudásba, kapcsolatainkba… de, ami a miénk, és valódi értéket képvisel, az velünk marad, elvehetetlen.  Még ha látszólag  össze is omlik, amit felépítettünk az azért történik, mert a helyét egy magasabb minőség veszi át, amihez előbb a réginek mennie kell. Ha mi építettük fel azt, ami összeomlott, akkor a romok eltakarítása után újra tudjuk építeni egy magasabb színvonalon.

Sokan soha nem tudják feldolgozni a veszteség traumáját, és ebbe a fájdalomba ragadva élik le az életüket, mert úgy érzik akaratukon kívül lettek megfosztva attól, amire jogos tulajdonukként tekintettek. Pedig a jelek mindig ott vannak, amikor valaminek lejár az ideje, de nem tudjuk időben, magunktól elengedni. Csak az tud elhagyni, ami nem tartozik hozzánk, ami a miénk az marad, akkor is ha eldobjuk  ill. mindig ránk talál az, ami hozzánk tartozik. Van amit ideiglenesen birtokolhatunk, aztán tovább áll, mert csak tanítani jött. Folyamatos áramlásban, változásban vagyunk. 

Amikor kihúzzák a talajt a lábunk alól, vagy fenyegetnek vele, jelentős veszteségek érnek, nem érezzük biztonságban magunkat és kiszolgáltatottá tesz az ismeretlen jövő, az erősen megváltoztatja az életünket, akar padlóra is küldhet.

A legtöbb ember számára ezek kényszer szülte változások, mert nem kérték őket, mégis megkapták. De a változás még nem feltétlenül hozza magával az érdembeli változtatást, mert sokan a régit akarják visszakapni vagy ugyanazzal a hozzáállással és lelki attitűddel -mint ahogy eddig éltek- próbálnak az újba helyezkedni, ami nem fog sikerülni.

A tudatos változtatásba nekünk magunknak is bele kell állnunk. Döntest kell hozni, amiben meghatározunk egy számunkra értékes, beteljesítendő minőségi irányt. Magasabb minőség kell hogy legyen, mint amiből ki akarunk lépni, különben csak a formai megjelenés fog változni, de tartalomban ugyanaz ismétli majd önmagát vagy hasonló. Ezentúl ez a választott minőség fog vezetni, amikor eldöntjük, hogy minek  engedünk teret az életünkben és mi az, amire nemet mondunk. A nemet mondásba a múlthoz  tartozó tárgyak, emberek, helyek, hitrendszerek, megszerzett tudások, kondicionálások is beletartoznak, minden, ami nem a választott irányba visz. Értéket választunk, ami messze túlmutat a fizikai formán. Ha mi magunk készen állunk azt a minőséget adni, amit másoktól elvárunk, akkor készen állunk érdemleges kapcsolódásokra is.  A választott minőség meg fog teremtődni, olyan környezetben és formában, olyan emberekkel való találkozásokban, ami számunkra a legmegfelelőbb ahhoz, hogy egy beteljesedett életünk legyen, amiben harmóniában vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel. Ez egy tartalmában és minőségében kompromisszum mentes élet, de formai megjelenésében maximálisan képlékeny. Ebben a mondatban minden benne van. Vagyis az újban nem a vágyott formát vizualizáljuk, hanem a vágyott minőséget érezzük át, ami majd magával hozza azt a formát, amire talán nem is számítottunk. 

Az elmúlt években nagyon sokan belátták, hogy változtatni kell és lelkesen neki is szaladtak, de aztán megtorpantak vagy visszafordultak. Minél nagyobb volt a hazugság, és az énidegen élet, annál nagyobb veszteséggel járt volna a változtatás. Hazugságnak nevezem, amikor valaki nem a saját magára szabott életében teljesedik ki, hanem téves kondicionálások vezérlik, mások elvárásainak felel meg. Ezt nem elég felismerni, de aztán bátran, akár mindent hátrahagyva lehet csak az ismeretlen újba lépni, ami nem rögtön kínálja a kánaánt, vagy ha igen, akkor később hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Ilyenkor lehet azt érezni, hogy most rosszabb , mint előtte volt, nem érte meg változtatni. De nincs menekvés. A felhalmozott adósságokért az élet előbb utóbb benyújtja a számlát. Időt kell adnunk a változásnak, mert annak a mintának az átírására, ami egy magunk mögött hagyott visszahúzó kapcsolati szövetségekbe húzott bele és tartott benne, hosszú hónapokra, esetleg évekre van szükség. Egy párkapcsolat energetikai kötelékének a teljes elvágása ugyan, csak hónapokat vesz igénybe, de a működési mintázat átprogramozása és az elme új irányba kondícionálása évekig is eltarthat. Ilyenkor újra kell tanítani az elmét. Amíg ezek nem tisztulnak ki, nem íródnak át, addig nincs érdemi változás. Csak, hogy ne legyen ilyen egyszerű: annak, hogy magunktól lássunk rá a mélyen megbúvó mintázatainkra, saját vakfoltunkra, aztán saját magunk revizorai legyünk az átprogramozás alatt, igen kicsi az esély. Itt lépnek képbe a HITELES (!) szakemberek. Így vagy úgy, de a változtatáshoz bátorság, elszántság, kitartás, türelem és sokszor a megfelelő segítség kérése és elfogadása is szükségeltetik!

Az átmeneti időszakot kevesen tudják kivárni, így a régi mintázatok mentén egy formájában megújult, de  tartalmában lényegében hasonló kapcsolódásba menekülnek, a kemény munka és a bizonytalan kivárás helyett. Az is lehet, hogy merőben másnak tűnik az új, sőt éppen az ellenkezője, mint amiből kiléptek, de ezzel pont ez a baj. Ugyanannak az érmének a két oldala. Egyszer tettes, másszor áldozat, egyszer segítő aztán a megsegített… az érmét magát kell eldobni egy magasabb tudatosságszintről való rálátással. Ez igaz munkahelyre, barátokra, párkapcsolatra, hitrendszerekre, függőségekre…mindenre, amit már nem a megszokott módon akarunk tovább működtetni.

Sok ember nem tanult meg nehézségeket elviselni, küzdeni, túlélni. Hamar összeomlanak, amikor akaratuk ellenére változás történik vagy az élet nem úgy alakul, mint ahogy eltervezték. Stabilitásban, érettségben rögtön meglátszik ha valaki már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor egyedül kell magát felépítenie és megteremtenie a saját magára szabott életét, kialakítani a saját érték és hitrendszerét és mindezt úgy, hogy akár gyökeresen ellene kell mennie a környezetéből elvártaknak. Ez egy modern kori beavatás. Itt már nem kell túlélni a dzsungelben és halálos testi sérüléseket szerezni, a nőknek pedig nem elég, hogy megjön a menstruációjuk.

Több emberrel beszélgettem, akik átestek a modernkori beavatáson vagy beavatás sorozatokon, és nagyjából mindenki azt fogalmazta meg, hogy életük során többször nullázódtak le akár anyagilag, érzelmileg, fizikailag, de mindig újra építették önmagukat, új mintázat mentén, amivel az újraépítés képessége izmosodott ki bennük, vagyis egyre könnyebben és gyorsabban teremtették meg az újat. A hangsúly az upgrade-en van! Vagyis az új már magasabb és hatékonyabb szinten működteti tovább a rendszert. Ez nagyfokú rugalmasságot, éberséget kíván és a felismerés bölcsességét, hogy a görcsös ragaszkodás valójában megfojt és megbénít. Az igazán bátrak egy bizonyos ponton saját maguk nyomták meg a „delete all” gombot. Ezt fizikailag, mentálisan és érzelmileg is bírni kell és  mindemellett egy erős, megtartó hitre és bizonyosságra is szükség van. 

A komoly változtatásnál nem csak saját határunkig kell eljutni, hanem azt áttörni, mert akkor olyan ismeretlen területre zuhanunk, ahol már nem érvényesek a régi minták, újat KELL írni, személyreszabottabbat, ami előrevisz, megtart.

Talán a legnehezebb szakasz, az amikor a régi már nincs, az új meg még nem mutatja magát, csak vég nélküli várakozás van a senki földjén. De ez csak a látszat, mert események készülődnek a színfalak mögött. Itt csak a türelem segít, mert a tyúk alól sem szedhetjük ki a tojást és törhetjük fel, hogy megnézzük mekkora már a kiscsirke.

De a legtöbben már a határaik feszegetéséig sem jutnak el, pedig mindenkinek pont akkora a saját terhe, amit cipelnie kell, amekkorát el tud viselni és eszközt is kap a megoldásához, feldolgozáshoz. Ez egy nagyon ősi bölcsesség, amit megtaláltam a nagy világvallások mindegyikében leírva. Engem ez a hit -később megtapasztalás- segített át a beavatásaimon, ezért gondoltam megosztani. Viszont, amikor valaki nem a saját terhét cipeli, hanem például félreértelmezett együttérzésből magára veszi a másik problémáját, akkor össze fog omlani, mert nincs eszköze a megoldáshoz és a probléma nem is rá lett méretezve. 

Akik mindig másokra támaszkodnak vagy megküzdés helyett beveszik a gyógyszerüket, leisszák magukat, betolnak valami kikapcsoló szert, amikor kibillennek a komfortzónájukból, azok soha nem lépnek be a valódi felnőtt létbe. Egész életüket valakitől vagy valamitől függve élik, vagyis nem élik.

Sokan látják úgy, hogy megalkudtak, belefásultak, beleöregedtek az életükbe, miközben valamire vártak és halogatták a változtatást azzal, hogy: „nem most, majd, akkor amikor…” De az „akkor amikor” nem jött el, az évek gyorsan elrepültek, aztán elfogyott a lendület a változtatáshoz. Valószínűleg  pont ott volt a lehetőség, amikor kellett, de várólistára lett helyezve, a lehetőség pedig nem várt, tovább állt. És vannak, akik idáig sem jutottak el, mert rögtön az elején felismerni véltek, hogy esélyük sincs a változtatásra, mert ahhoz a közösségüket, családjukat kellene megtagadniuk, amiről -úgy gondolják- , hogy természetesen nem tehetik meg. (De ez nem így van.) 

Ha megnézzük a Föld lakosságának nagy részét, valóban azt látjuk, hogy a legtöbb ember számára nem csak elképzelhetetlen, de megvalósíthatatlan is az, hogy szabadon döntsön az élete felől. Nagyon meg kellene becsülnünk, hogy a világnak arra a részére születtünk, ahol saját kezünkbe vehetjük a saját életünket!!! Sokkal több embernek van lehetősége  kilépni a visszahúzó környezetéből, családjából, párkapcsolatából, mint gondolják. Kevesen vannak a jóléti társadalmakban, akik az életükkel fizetnek azért, ha változtatni mernek, másképp csinálják, vagy akár csak másképp gondolják, mint amit a tradíció megkövetel. Akik a Szívük mélyén tudják, hogy amiben élnek az nem az ő életük, mert nem erre születtek, azok többnyire kényelemből, félelemből, gyávaságból, hazugságból és tudatlanságból nem változtatnak.  

ERŐFESZÍTÉSEINK JUTALMA A KAPCSOLÓDÁSAINKBAN

Kapcsolódásainkat általában adok-kapok alapon működtetjük, cserekereskedelemként, üzletként kezeljük, még akkor is ha ezt nem valljuk be magunknak. Ez vonatkozik mindenféle kapcsolódásra, aminek energiát és figyelmet adunk és viszont várjuk. Valamit kell, hogy kapjunk a helyzettől máskülönben miért lennénk benne? (A szenvedés is “kapás”, ha éppen erre vagyunk programozva.) 

Aki mindig  feltétlen szeretettel, szándék és elvárás nélkül cselekszik, ő nyugodtan átugorhatja ezt a részt.

Minden jellegű kapcsolódásra igaz, hogy a befektetett energia és figyelem, nem mindig onnan jön vissza, akinek/aminek adtuk, de a legtöbben beleesnek abba csapdába, hogy onnan várják vissza, és ez a várakozás akár egy életen át eltarthat. De ez nem így működik. Minden invesztíciónk egy láthatatlan bankban kamatozik, ami akkor kerül kifizetésre, amikor eljön az ideje, és onnan érkezik ahonnan talán nem is számítottunk rá. Ezért nem érdemes olyan helyzetben követelni a visszafizetést, ami egyértelműen kifutott, lejárt élettelen, Szívtelen kapcsolódás, mert nem fog fizetni.

Az összeg, ami gyarapodik a számlánkon, nem annak függvényében növekszik, amit mi gondolunk arról, hogy mennyi mindent tettünk és mekkora áldozatot hoztunk egy adott ügyért, vagy kapcsolatért, hanem hogy tiszta szándékkal, magas minőségű gondolatokkal és cselekedetekkel tettük, amit tettünk vagy sem. Az önfeláldozás, mártír szerep nem kifizetődő, nem érdemes bele invesztálni, még akkor sem ha többen így szeretnének tekinteni rá. Az elkövetkező kapcsolódásaink minőségét a jelen pillanatban teremtjük meg tetteinkkel, gondolatainkkal és a befektetett energiánkkal.  A jelen pillanatban megélt élethelyzetünket pedig a múltban teremtettük meg. Ha nem tetszik a látott kép, akkor érdemes önmagunkat tisztogatni, nem a tükröt. Ez vonatkozik párkapcsolatra, munkahelyre, környezetre egyaránt.  

EGY VÁRHATÓ GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS IDEJÉN TE MIT VÁLASZTASZ?

Az elkerülhetetlen radikális változás jövőképe benne van a levegőben, a kollektív tudatban, ezért az is veszi az adást, aki egyébként hárít. Klímakatasztrófák, háborúk, gazdasági világválság, széteső rendszerek, járványok, éhínség, vízhiány… Zombi és apokalipszis filmek hangosítják ki a félelmeket és a nézettségüket tekintve úgy tűnik ezekre igény is van, miközben a legtöbb ember mentális és érzelmi felkészültsége még a kisebb változásokra sincs felkészülve. 

De vannak, akik már praktikus lépésekben gondolkodnak és tesznek is érte. Például kiköltöznek a városból, önellátó gazdálkodásba kezdenek és többen elgondolkoznak azon, hogy amikor nekiindul a fosztogatók es erőszaktevők hada, akkor áldozatként várják a végzetet, vagy fegyverrel védjék meg magukat és a családjukat?

Amikor a Guidejaim felvázolták előttem a sötét jövő képét, és jelezték, hogy egyáltalán nem látnak esélyt arra, hogy mi emberek ezt a paradigmaváltást saját magunk kipusztítása nélkül meg tudnánk lépni, akkor ez annyira hihetetlen és ijesztő volt számomra, hogy csak nagyon szűk körben mertem megosztani. Úgy gondoltam, hogy csupán a spirituális hátteremmel nem vállalhatom fel, hogy akkora traumát okozzak másoknak is, mint amin én magam is keresztül mentem, amikor ebbe a jövőbe jobban belegondoltam.

Ez most azért változott meg, mert az általuk közölt részletek és előrejelzések megegyeznek azzal, amit most a klímaváltozást, a gazdasági összeomlást és hasonló területeket kutató tudósok, szakemberek is kimondanak, miszerint az összeomlás nem elkerülhető. Van, aki esélyt lát arra, hogy fennmaradjon az emberi faj radikális változtatások árán, de van aki már erre sem. Egy biztos: a teljes átalakulás elkerülhetetlen. Pár éven belül több százmillió (!) ember fog éhen és szomjan halni, és elképzelhetetlen méretű emberáradat indul meg és hagyja el a lakhelyét, de már nem a jobb élet reményében, hanem azért, hogy egyáltalán  életben maradjanak. És ez csak egy nagyon pici szelete a minket érintő változásoknak.

Azt javaslom mindenkinek, hogy ne fogadja el amiket én írok, de szánjon rá időt és energiát, hogy foglalkozzon vele hiteles források által, elzárkózás helyett. Hasonlítsa össze több kutató véleményét és ne annak dőljön be, amivel elsőként szembetalálkozik az interneten. Én általában mindennel kapcsolatban  szeretek tisztában lenni a realitással, aztán a tények ismeretében rálátni a nagyobb összefüggésre, megérteni a mélyebb értelmét, megoldást találni, -ha szükséges-, vagy csak megtalálni a saját helyem a történetben, és aztán igyekezni hitelesnek maradni benne. Guidejaim szerint, ezzel párhuzamosan most nagyobb esélyünk van a szellemi és a valódi spirituális szintugrásra, mint valaha, akár a megvilagosodás, megszabadulás elérésére is. Én pánik helyett az utóbbit választottam és ez teljes megnyugvással tölt el. Függetlenül a választásom végkimenetelétől, az okozta már most a megnyugvást, hogy a saját utamra léptem.

Eddig nem az volt a dolgom, hogy a várható történésekről beszéljek, -mert az folyamatosan változik-, hanem mindenkit a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban támogattam, ami nem megalkuvás, nem beletörődés és még csak nem is elfogadás, mert annál több. Azt szerettem volna elérni, hogy a körülöttem lévők tisztán lássák azt, ami valójában van, ami része egy hatalmas egésznek, ahelyett a hamis kép helyett, amit a korlátolt kis “én” akar látni, amihez ragaszkodik és követeli magának.

Nem mindegy, hogy apokaliptikus összeomlásnak élünk meg egy nem kívánt változást vagy már előre mi magunk változtatunk annak érdekében, hogy valódi szükségleteinken alapuló életünk legyen. Ha az utóbbit választjuk nem vág földhöz, ha egyszer csak nem folyik a víz a csapból, nem lesz üzemanyag, internet… Ez a helyzet az értékrendszerünk gyökeres megváltoztatását kényszeríti ki, és szembesít az életek óta elodázott feladattal, hogy valójában miért születtünk le a Földre. Azért biztosan nem, hogy minél nagyobb felhalmozásban éljünk.

Mindenkit máshova vet majd a megváltozott helyzet, ezért egyénenként nagyon különböző életminőségekre számíthatunk majd a jövőben, amit legmélyebb szándékunk és cselekedetünk formál! Én ebben hiszek és már most is ezt tapasztalom a kettészakadt világunkban. 

Nem a régibe kell visszavágyni, és nem is kapjuk készen az újat, hanem az átmeneti időszakra kell felkészülni. Napi szinten megvívhatjuk a mi kis csatáinkat és beteljesíthetjük Földi létezésünk értelmét, ami nem a mindenáron való túlélés, akár a méltóságunk árán is.

A témával foglalkozó kutatók körében nagyon magas a depresszió aránya. Nagyon sok fiatal is úgy érzi, hogy értelmetlen az élete, hiszen úgysincs jövője. Én úgy látom, hogy a jelenkor valóságával való szembenézés beindít egy gyászfolyamatot. A pszichológiában jól ismert gyászfeldolgozásnak 5 állomása van, ezek közül csak az egyik a depresszió. Ezeken valószínűleg mi magunk is végigmegyünk, és nem garantált, hogy nem esünk vissza egy-egy meghaladottnak hitt szakaszba, újra meg újra. Tagadás, düh, alkudozás, depresszió és végül az elfogadás. Szerintem van ennél még tovább is, én azt képviselem. 

Nincs csodapirula, amit be lehet szedni és akkor elmúlik a szorongás, a jövőtől való félelem. Szerek nélkül kell az ellenállóképességet kifejleszteni. Fegyelmezett gondolatok, magas tudatosságszint és a Szívhang meghallása. 

Kisebb közösségeké, társulásoké a jövő, akiket azonos értékek képviselete tart össze, a magányos szuperhősök kora lejárt. De a pusztába való kivonulás csoportosan, a készletek felhalmozása és védelme, akár fegyverrel is, ugyanaz a minőségi rezgés, amin eddig éltünk, háborúztunk és pusztítottuk egymást. Aki arra rendezkedik be, hogy fegyverrel a kezében várja a betolakodókat, pont annak nyit csatornát, azt az energiát erősíti vissza, amit szeretne elkerülni. Ebből lesz a Mad Max. Aki nem fog fegyvert, viszont várja a megmentőjét, aki majd helyette harcol, az csak az érem másik oldalára áll és ugyanazzal a következménnyel számolhat. 

Most van lehetőségünk arra, hogy tisztán lássuk, olyan sorsunk van és lesz, amilyen minőségnek energiát, figyelmet, teret engedünk. Ha felhalmozásba invesztálunk és annak a védelmére fordítjuk a figyelmünket, akkor megjelennek azok, akik el akarják venni -és el is fogják-, amint lazulnak a törvényi keretek. A most történő paradigmaváltás mutatja meg azt a minőséget, ami ezen az ölni vagy ölve lenni felálláson messze túlmutat. De nem ad megoldást az összeomlás elkerülésére, mert törvényszerűen össze kell omolnia ennek az élhetetlen, kizsákmányoló, felhalmozó, alacsony szellemi és érzelmi szinten álló szégyentelen rendszernek. Nem tudja visszafordítani az ember által okozott károkat és azok elkerülhetetlen következményeit, de megláttatja velünk a valódi értékeket és az arra épülő közösségek életképességét.

Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy még hány évünk van hátra, mert ez képlékeny, de az a fontos, hogy egy magas szinten beteljesített életet hagyjunk hátra, amikor  elhagyjuk ezt a Földet. Ez az, ami megválasztható és megválasztandó! Lehet olyan belső minőséget és tartást választani, amit nem befolyásolnak a külső történések. 

Az, hogy milyen kép él a fejünkben magunkról és mi a valóság, az néha nagyon különbözik egymástól és egy éles helyzetben le is lelepleződik, de következetes iránytartással ez a kettő előbb-utóbb összeérhet. Az “én utam”-nál írok arról, hogy ez a szembesítés az én életemben, hogyan mutatta meg magát.

MÁSOKHOZ VALÓ KAPCSOLÓDÁSAINK  / TEHERÁTVÁTEL

Visszatekintve az elmúlt hónapokra most már láthatjuk, hogy mennyi embert kellett hátrahagyni, mert nem tudtak lépést tartani velünk vagy elsodródtak. Fájdalmas elengedni a barátokat, társakat, közeli családtagokat. De az új, valódi értékeken alapuló kapcsolódások nem veszik figyelembe a vérrokonságot, és az ígéreteket sem, amiket valaha egy kapcsolat konzerválására tettünk. Ha a belső kis hang (Szív) szerint élünk, -ami mindig a kiteljesedett énünkbe húz-, akkor felismerjük, ha az utunk valakivel már nem egy irányba tart. A hamis én próbálja csak a valóságot a saját korlátolt, vak elképzeléseibe préselni ragaszkodással és a változástól való elzárkózással.

Sokan érzik úgy, hogy egyedül maradtak. De ez jó, mert helyett kapott az új! Az elkövetkező hónapok és évek már a gyakorlati megoldásokról, rezgésünk szerinti helyezkedésről szólnak. Itt már elindulhat a hasonló gondolkodásúak szövetkezése, egymásra találása, de ehhez elsősorban nekünk kell tudnunk mi felé tartunk, mit képviselünk, mihez tudnak mások csatlakozni, milyen minőséghez szeretnénk mi magunk is csatlakozni. Ha a lakóhelyünkön és/vagy a munkahelyünkön nem érezzük jól magunkat, az sokszor „csak” azért van, mert a környezetünkben lévő emberek gondolatainak és cselekedeteinek a rezgése hat ránk, ami nagyon lehúzó tud lenni. Ne csodálkozzunk ha kisodródunk ezekből a visszaminősítő életterekből, hiszen energetikailag már nem oda passzolunk.

Viszont egyre gyakrabban tapasztalhatjuk majd, hogy szinte a semmiből bukkannak fel olyanok, akikkel szinte azonnal közös hullámhosszra kerülünk, és gördülékeny, inspiráló a kapcsolódás, mintha nagyon régóta ismernénk egymást. Ez a közös rezgés, hasonló tudatosságszintet és hasonló belső értékeket jelent, annak ellenére, hogy esetleg külsőre talán semmi közös nincs az életünkben. Eddig esélyünk sem lett volna találkozni, mert annyira más körökben forgolódtunk, de most a közös rezgés vonz össze, mint a mágnes, akármilyen távolságból.

Tiszta lappal lehet az új energiában kapcsolódásokat indítani, mert nem terhel a karmikus tartozás törlesztése úgy, mint a múltbéli kapcsolataink zömében. Azért vagyunk együtt, mert az nekünk jó. De ehhez tudatosan el kell engedni a régi mintázatokat és nyitni az újra, ami egy finomabb rezgés.

Ha a „Szívünkben megfogalmazunk” egy minőségi irányt, ami felé szeretnénk tartani, akkor az fog majd megnyilvánulni, mert tiszta szándékkal, jó helyről indítottuk útnak. Innentől kezdve csak annyi a dolgunk, hogy felismerjük azokat a lehetőségeket, embereket, akik ebbe az irányba támogatnak, és utasítsuk el ami/aki még visszahúz. Ehhez segít a másokkal való tiszta kommunikáció, mert gyorsan kiderülhet, hogy nincs egymással dolgunk vagy éppen van. Azzal segítjük egymást, hogy az élet azon területén “látunk”, ahol a másik nem. Együtt felismerhetjük, hogy minek van tere és ideje, mi az ami meg akar nyivánulni általunk, és abba fektetünk energiát vargabetűk helyett. Ez a könnyű út. A tiszta kommunikáció mértéke és mélysége partner függő. Ahol erre esély sincs, ott nem érdemes semmilyen típusú kapcsolódásban gondolkodni. A hazugság, játszmázás már értelmét vesztette az újban. Viszont a megnyílás és az őszinteség azok felé, akik a régiben ragadtak olyan, mint gyöngyöt vetni a disznók elé, amivel látszólag vissza is élhetnek. Két teljesen külön világ, átjáró nélkül!

Minden típusú kapcsolódásra vonatkozik mostantól: két különböző tudati valóságban élő embert mindig egy üvegfal fogja elválasztani egymástól, akkor is ha egymás mellett élnek, egymás számára mindig  érinthetetlenek maradnak!

2025 novemberétől teljesen megváltozik az energetikai összekapcsolodások ránk gyakorolt hatása, attól függően, hogy a régiben ragadtak vagy az újba átlépettek  kapcsolódnak egymással. Javarészt, amit az elmúlt években az energiák összekapcsolódásáról írtam, már csak a régiben maradtakra vonatkoznak. Akik átléptek az újba, rájuk új szabályok érvényesek. Ezért készítettem el ezt a frissített, átírt, tömörített verziót.

Az új energiában már csak akkor ártalmas, lehúzó egy kapcsolódás, ha az a másik oldalon ragadt személlyel történik, mert ilyenkor teherátvétel történik.

Teherátvétel 

Aranyszabály, hogy ha már magad mögött hagytad a régi energiákat és átjöttél az újba, akkor a legnagyobb bűn, amit önmagad ellen elkövethetsz az, ha egy másik oldalon ragadt személytől  terhet veszel át.

Mindig önszántunkból vesszük át a másik terhét, ő nem tudja ránk akasztani. A teherátvétel  energetikai összekapcsolódás során történik. Energetikailag úgy kapcsolódsz össze valakivel, hogy a másik felé erős szándékod van arra vonatkozóan, hogy őt megváltoztasd, beleavatkozz az életébe, helyette old meg a problémáit. A te elgondolásod szerinti irányba húzod/tolod, befolyásolod, manipulálod, mindegy hogyan, de az legyen, ahogy te szeretnéd. Meg akarod menteni, fogadalmakat, ígéreteket teszel neki, vagy hagyod, hogy ő rángasson az érzelmeidnél fogva. A szexuális kapcsolódás is teherátvétel vagy, amikor átveszed a másik gondolatait, érzelmeit, hangulatait és együtt szenvedsz vele ahelyett, hogy önmagadtól különállóként kezelnéd a problémáját. Teherátvétellel a tudati valóságát is átveszed a másiknak, ami főleg  félelem alapú és nehéz és sűrű, ahhoz képest, amiben te lehetnél enélkül a kapcsolódás nélkül. Amikor benne vagy elfelejted, hogy te magad meg vagy tartva, és rád már nem érvényesek azok a nehézségek, amik a másikra igen. Te nem tudod kiemelni a nehézségből a szenvedőt, hanem sorközösséget vállalva vele, ugyanazokat a nehézségeket szenveded el, mint ő, miközben segíteni, terhet csökkenteni egyáltalan nem tudsz.

A teherátvétel csökkenti az életesélyt, nehézségekkel, betegségekkel… jár együtt.

Érezhetsz fizikai, lelki rosszullétet, energetikai szennyeződést, ismeretlen érzelmek jelennek meg, amikről tudod, hogy nem hozzád tartoznak. Bizonyos életterületeiden blokkolódik az energia. Azt veszed észre, hogy olyan dolgokat vonzol be az életedbe, amiről tudod, hogy nem a te sorsod, nem a te életed.

Nem vihetsz bőséget oda, ahol nem a bőség frekvenciáján rezegnek. Amennyiben sorsközösséget vállalsz azzal, aki a régiben ragadt, vagyis energiát adsz neki, azt csak úgy tudod megtenni, hogy visszaminősülsz az ő energiaszintjére, de ez a lefojtott üzemmód már nem engedi be a bőséget saját magad számára sem. A bőség nem csak anyagi bőséget jelent, hanem jóllétet az élet minden területén. Ez eddig is így volt, de most az új energia továbblépésre fogja kényszeríti azt, aki nem a saját szintjén van, máskülönben belebetegszik.  

Vannak olyan kapcsolódások, amik nem hátrahagyhatóak, például idős szülő ápolása, de ezt a segítségnyújtást nem a saját életerő energiánkból kell tenni, hanem tiszta szeretettel, azzal a  szeretet energiával, ami a Forrásból, a Legfelsőbbtől érkezik, ezért kimeríthetetlen. Ez a szeretet, nem dönti el, hogy a másiknak mi lenne a jó és meddig kellene élnie, hanem ráhangolódik, arra ami meg akar nyilvánulni és annak eszközévé válik.

A legtöbben félreértik a jól segítést.

A JÓL SEGÍTÉS

 A valódi segítés során megszűnik az önös szándék, és a tettek következményeihez való ragaszkodás.  Akkor nem hozok létre energiakapcsolódást ha: NINCS SZÜKSÉGEM A MÁSIKRA, NINCS SZÁNDÉKOM VELE KAPCSOLATBAN ÉS NINCS ELVÁRÁSOM FELÉ.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy: önmagam legjobbját adom segítés közben, de utána teljes mértékben elengedem a segítségem kimenetelét, mert tudom, hogy az nem az én kezemben van. Amikor a Szívből cselekszünk, akkor tökéletes eszközei vagyunk a Legfelsőbbnek, „aki” magasabb/mélyebb összefüggésekben „lát” rá arra, hogy kinek, mivel, mikor kell szembenéznie. Ezért nekem nem dolgom ezt felülírni, megítélni, csak eszköz vagyok a Legfelsőbb kezében! 

Ezek után teljesen mindegy kell, hogy legyen: dicséretet kapok a segítésemért, vagy fejmosást. Ha nincsenek elvárásaim, vagyis nem erőltetem a történetet egy bizonyos irányba, akkor nem élem meg kudarcként, hogy nem az történt meg, mint amire számítottam. 

Ha nem arra tartom a másikat, hogy valamelyik szükségletemet kielégítse, nem akarom őt megváltoztatni, hogy számomra megfelelő legyen, akkor nem a saját életerő energiámmal kapcsolódom hozzá. Kifejezhetem felé az érzéseimet, érzelmeimet, gondolataimat, meglátásaimat vele kapcsolatban, de nem manipulatív céllal vagyis: az már nem az én dolgom, hogy erre ő mit reagál.

Ha a másik ember romboló hatással van rám, el fog sodródni mellőlem, amennyiben nem tartom játszmában a saját (rejtett) szükségletemmel. 

Egy rosszul értelmezett segítés gödörbe taszíthatja, megbetegítheti a “segítőt”, míg a másik fél ezalatt alig változik valamit vagy semmit. Akár jobban is lehet a kapcsolatban, de nagy valószínűséggel pont oda zuhan vissza, ahonnan jött, vagy lejjebb, amikor véget ér a kapcsolat, és elengedjük a kezét. Többek között ezért nem mentünk meg senkit! Ugyan vannak azok, akik azért jöttek a Földre, hogy magas minőségen támogassák a fejlődésre szorulókat, -ez a missziójuk-, de ők nagyon kevesen vannak. A “megmentés” szakember dolga, aki nem bonyolódik érzelmileg a kapcsolódásba. 

Segítő szakemberek pedig ne felejtsétek el, hogy: a munkát nem visszük haza! Vagyis, nem vagy a párod terapeutája, de ha az vagy, akkor ő nem a párod, hanem a kliensed, páciensed.

MAGASSZINTŰ PÁRKAPCSOLÓDÁS AZ ÚJ ENERGIÁBAN

Aranyszabály: Semmiféleképpen ne párkapcsolódj a régi energiában ragadtakkal! 

Úgy látom, hogy a magas szintű párkapcsolódást még mindig nem adják ingyen, meg kell dolgozni érte, és elsősorban magaddal kell kezdened már akkor, amikor még egyedül vagy.

Aki még mások energiájára szorul, mert egyedül nem jut saját energiaforráshoz, annak játszmáznia és manipulálnia kell másokat az “életben maradásáért”. Rászorulnak a partnerre érzelmileg, anyagilag, szellemileg… A “nélküled nem tudok élni, semmi vagyok nélküled, nincs életem nélküled…” mind igaz is, de nem a szeretet mélységét mutatják, hanem a rászorultságot és a szükséget, ahonnan a valódi szeretet menekül. Akinek szüksége van a másikra, az mindenáron ragaszkodik a párjához és a kapcsolat alapja az elvesztéstől való félelem. A félelemnek nagyon alacsony a rezgése, ezen a szinten nem lehet megélni egy magas szintű kapcsolódást.

A megmentő és a megmentett szerepbe szorult kapcsolatok ideje is lejárt. Ha egy örömteli, bőségben leélt életet szeretnénk magunknak, akkor nagyon meg kell néznünk, hogy kinek az energiáját fogadjuk be, és kinek adunk. 

Eddig nagyon kevés kivétellel úgy működtek a párkapcsolatok, hogy érzelmi, mentális megdolgozatlanságaik, traumáink sérüléseink, karmikus törleszteni valóink kapcsolódtak egymáshoz és végezték a választást helyettünk, -kizárva ezzel a szabad választás jogát úgy, hogy nem is tudtunk róla- és ezt szerelemnek hívtuk. Ha volt szerelem, ha nem, addig tartott fogva egy kapcsolat, amíg a karmikus tartozást ki nem pörgettük, és megértettük a kapcsolat tanítását. Ha nem abban a kapcsolatban, akkor ismétlődött egy másikban, akár életeken keresztül is, ugyanazzal a témával. A régi energiával működőknél megdolgozatlanságaikra kapcsolódnak a partnerek és a párkapcsolati vergődés még hangzatos nevet is kap: karmikus kapcsolat, duálpár, lélektárs, ikerláng… Ezek a kapcsolatok már nem kívánatosak az újban, CSUPÁN a cimkéjük jogán. Az új energiában, azzal vagyunk együtt, akivel jó, mert már nem a karmikus törlesztés hajt. Ha a “cimkés” társ is megdolgozta saját magát és itt van az újban, akkor az azért nagyon jó.

Ezentúl az együttszenvedés helyett, inkább egyedül maradunk, de nem magányosan. Ebbe azonban bele kell nőni, mert eddig nem ezt a mintát kaptuk. 

Egy magasszintű párkapcsolathoz elengedhetetlen az érett személyiség, az érzelmi sérülések gyógyultsága, és erős, tiszta elme. Ennek az elérése és fenntartása egy életforma, egy kompromisszum nélküli folyamatos minőséghez tartás, ami elsősorban egy egyéni út, aztán lehet másokkal is megosztani! Az új energiában azonos minőségi rezgés vonz össze és tart minket együtt, pont addig, amíg a közös rezgés fennáll. Ha változik a rezgés, megszűnik a kapcsolódás, akkor is, ha nem akarjuk. Ha csak az akarat és az elhatározás tart össze egy kapcsolatot, de nem azonos a rezgés, akkor az csak látszat kapcsolódás, belül üres, vagyis hazug. Az arra vonatkozó ígéret, hogy egy életen át azonos szinten fogunk rezegni komolytalan, mert csak egy kapcsolódásban leélt élet után visszatekintve lehet elkönyvelni, hogy: ez bizony megtörtént. Addig kiszámíthatatlanok a két emberben zajló jövőbeni változások, mint pl. az egymástól való elfejlődés, vagy szemléletbeli irányváltás, megváltozott közös cél. Ezek megbeszéléssel, párterápiával nem orvosolhatóak, mert természetes fejlődés / elfejlődés, leválás történik. 

Bár egy életre nem ígérhetünk, de amikor magas szintű kapcsolatot tűzünk ki célul, legyen meg a lehetőség, hogy hónapokra, évekre szólhasson a kapcsolat, mert ahol már összekapcsolódnak a szexuális energiák, ott az összekapcsolódás ugyan pár óra alatt megtörténik két ember között, de az energetikai leválás, a kapcsolat megszűnése után még hónapokat vesz igénybe, -erős energetikai  tisztogatással is-. Mindegy mit mondunk és gondolunk arról, hogy a másiktól már elváltunk, leváltunk, energiáról van szó, ami láthatatlanul működik. Azok a párkapcsolatok, amiben megéljük a testi-lelki egyesülés nagyon magas szintjét, az elválás után még évekig is összekapcsolva tarthatnak. De egy futó kalandot is hónapokig cipelhetünk. 

Egy erős kapcsolódásban mindkét felet átszinezi a másik. Amit a külvilág érzékel, az a kettőjük összemosódott energiája. Amikor egy jó rezgésű szerelmes kapcsolódásban vagyunk, akkor rendkívül csábítóvá, vonzóvá válunk mások számára is, akik  mint a hiénák, rögtön jönnek a “szagra”.  Ha az egyik hiénának sikerül kiragadnia a kapcsolatból a kiszemeltjét, akkor észreveheti egy idő után, hogy már nem azt kapja mint az elején, mert az energiatérből kifakult az ex. Ez lehet nagyon jó, de lehet katasztrófa is. Ezért kell úgy belemenni egy új kapcsolódásba, hogy ki kell várni, amíg az  ex(ek) energiája kitisztul.

Két érett személyiségű ember szeretettel való összekapcsolódása az alapja minden kapcsolódásnak. Ha egy kapcsolat praktikus szinten működőképes, energetikai összeillőségben pedig eléri legalabb a 80% -ot, az már nagyon-nagyon oké. Ha romantikus kapcsolatról van szó, akkor fontos a szexuális energia kompatibilitása is, ami magában foglalja az erősségét és a színezetet. Egy erős szexuális energiával rendelkező ember, sokak számára rendkívül vonzó és a partnere számára is kielégítő, de ő mindig kielégületlen marad, amíg nem találja meg az azonos erősségű társát. Fizikai, szellemi, érzelmi értelemben egyaránt folyamatos hiányérzete lesz! Ez a magas fokon való működés nem (csak) a szexuális vágy intenzitása, hanem egy erő, ami általában hatalmat, kreativitást és a másokra hatás képességet is adja. A színezet pedig megmutatkozik abban, hogy nemünktől függetlenül mennyire vagyunk férfiasak ill. nőiesek.  Ez a skála két vége között bármi lehet. A lélek rezgésének és érettségének a hasonlósága pedig az otthonosság, meghittség, biztonság, nyugalom, mély szeretet és eggyé olvadás érzetét adják. Ezeken kívül az én rendszeremben, sokkal több energetikai összeillőséget vizsgálok, hogy lássuk miből főzünk.

Ha meg van az energetikailag passzoló partner, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy családot tudunk vele alapítani, gyereket nevelni és egy életre együtt maradni. Ugyan az érzelmekre épített párkapcsolatnak van helye az újban, de gyerekvállalást nem alapozhatunk rá. A gyerekvállalás egy olyan felelősségteljes döntés és munka, amit nem mindenki vállal be ezentúl, mert nem az ő sorsfeladata. Egyáltalán nem kell mindenkinek gyermeket nemzeni és szülni, ez a kötelező program már többekben kifutott.  Akik bevállaják a családalapítást, azoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a  gyerek nem a szerelem gyümölcse, az otthon pedig nem a szerelmi drámázások helyszíne. Az új energiában a  gyerekneveléshez a szülők, addig maradnak együtt és dolgoznak a gyerek nevű projecten, amíg a gyerek nagykorú nem lesz, ami Guidejaim szerint 17-21 év között van. A szülőségnél nem számít, hogy ez idő alatt szerelmesek egymásba vagy nem, szexelnek vagy sem, mert ezek jönnek-mennek, de a gyerek marad. A szülő szerepben a párt szeretetkapcsolat fűzi össze, amiben a gyerek a prioritás és az is marad nagykoráig. A gyereknek kell harmonikus, szeretetteljes közeget biztosítani, tanítani és felkészíteni az életre. Ez a páros feladata. El kell fogadnunk, hogy a szerelem és az egymás iránti fizikai szexuális érdeklődés pár hónap vagy év után valószínűleg kifakul, erre nem építhetnek tartós kapcsolatot. Ha ez a kifakulás megtörténik, akkor a szülők szépen elengedik ezt a fajta kapcsolódást és szeretetben működnek tovább, ahol már nincs fizikai szex. A kötelező, vagy kényszerből történő szexnek nincs helye az újban. A szülőtárs és szexuális partner szerep minőségei annyira különböznek egymástól, hogy ritkán fedi le ugyanaz a partner  hosszú távon mindkét szerepet a másik életében. Itt a hangsúly főleg a hosszú távon van, hiszen kb. 20 évről beszélünk. Van akinek a szex és a szerelem egyáltalán nem fontos, jól érzi magát a biztonságos, meleg szeretet-kötődésben, de akinek fontos, annak számolnia kell ezzel. A titkolózás, hazugság, megbetegítő elfojtás…a régi energia megoldásai, nem jó megoldás!

A magas szintű kapcsolódás közös megegyezéssel és szeretetteljes elengedéssel bontható fel, ha a kapcsolat ideje lejárt. Amíg tart, addig óvjuk és tápláljuk a közösen létrehozott energiát. Vállaljuk a felelősséget a saját tetteinkért, sőt még a gondolatainkért is, mert össze vagyunk kötve a másikkal. Magas szinten érezzük is egymás érzéseit, halljuk a másik gondolatát. Mivel energiák kapcsolódnak egymással, nem számít a távolság sem. Amikor testi egyesülésre kerül sor, akkor az egyesülés vágya maximális kell, hogy legyen, és csak a társ felé irányuljon. Ha közben egy másikra gondolunk, vagy valamiért tartogatjuk magunkat, vagy hiányzik a tűz… nem tud beteljesülni a teljes eggyé válás, mert csak csordogál az energia. A ragaszkodásmentes (!) teljes odaadás hatalmas energiát szabadít fel, és valódi spirituális élménnyel jár. A pornó filmekben szélsőségekig túltolva történik a nagy semmi, itt pedig atomrobbanás történik, akár mozdulatok nélkül is, csupán az energia irányításával. 

A Guidejaim úgy látják, hogy ha teljességében megéljük a magas szintű szexualitást, akkor 45-50 éves korunk körül ki is fut a vágy arra, hogy bármilyen szinten összekapcsoljuk a szexuális energiánkat bárkivel. Szerintük 20 éves korunk körül érdemes elkezdeni a nemi életet, kellően felkészülve, “szakmát kitanulva”. Ez azt jelenti, hogy a szexualitást tanítani kellene, és testileg, lelkileg, energetikailag felkészültnek lenni rá. Ez az az életkor amikor dübörög a szexuális energia, -ami nagyon jó-, de aki nem készült fel rá az nem tud vele bánni. Teljesen természetesen kell a szexualitásról beszélni, nem pedig bűntudatot, szégyenkezést keltve tabuként kezelni, miközben mindenhonnan a szexualitás nagyon alacsony szintje árad, és téves információkat közvetít mar a gyerekeknek is. Több mint 20 éve beszélgetek olyan emberekkel az életükről és a szexualitásukról, akik a világ különböző szegleteiben nőttek fel. Elkeserítően korlátolt és alacsony szintű a szexuális kultúránk, ahhoz képest, hogy mit lehetne a jó energiák egyesítéséből  kihozni. 

Egy magas szintű kapcsolódás megélése és megszűnése után nincs olyan ok, amiért a lélek igent tudna mondani egy alacsonyabban rezgő kapcsolatra. Attól, hogy fejben kitaláltuk, hogy kompromisszumokkal működhetne, az nem azt jelenti, hogy a lélek is követi az elgondolást. A testet egy másik kapcsolatba helyezhetjük, de a lélek mindig a megélt legmagasabb minőség után fog vágyakozni. A magas minőséget csak egy még magasabbal lehet kiváltani, de visszafelé nem működik. A magasabb minőség pedig mindig kiváltja a gyengébbet. Erre jó példa az, amikor egy gyerekekkel is megtűzdelt házasságban felbukkan valaki, akivel a lélekrezgés és a szexuális energia is jobban passzol, mint azzal, aki otthon vár. Ez esetben a felbukkanót nem lehet csak ugy elsöpörni, fog “egy-két” álmatlan éjszakát okozni. Ha pedig a felbukkanóval teljes az energia egyezés minden szinten, akkor hosszú távra bebetonozza magát az életünkbe. 

A szexualitás magas szintű megélésénél összekapcsolódik a két lélek is. Így sokkal intenzívebb érzéseket lehet átélni, mint csupán a testi szinten megélt kapcsolodásban, mert messze túlmutat a fizikai test korlátain. 

Az összekapcsolódás mélyebb szintjén annyira rá vagyunk hangolódva egymásra és össze vagyunk huzalozva, hogy csupán egymásra gondolással is irányítható az energia és akár távorgazmus is elérhető. Ilyenkor érezzük a másik érintését a távolból is, pont ott ahol ő szeretné. Ez a típusú kapcsolódás könnyen átlép arra a szintre, ahol már nincs is igény a fizikai szexre, mert valójában állandóan össze vagyunk kapcsolódva. Ha egy “dimenzió minőségi skálán” nézzük szexuális egyesülést 1-12-ig, akkor a jól ismert 3. dimenziós fizikai test érintkezésével létrehozott szex után még 9 lépcső van. A 6.-at elérve már nem érintkezik a fizikai test, de attól még az energiák összekapcsolódnak! 

Ez eddig is így volt, de nem működött energiakompatibilitás nélkül, amihez kellett előző életbeli kapcsolat. Most azok, akik már teljesen az újra hangolódtak energetikailag és a testük is magasszinten rezeg, ők egy Szívtérben való találkozásban képesek erre. Viszont egyre inkább fakul ki a szexuális vágy, többen érzik, hogy akár el is ment, a nagyon fiataloknál pedig, akár fel sem bukkan. A hagyományos szex kb. 10 év múlva, megmarad a régiben ragadottaknak. 

Valójában az a legmagasabb szintű párkapcsolódás, ahol már megszűnik a párkapcsolódásra, a szexualitásra való igény és szükségesség, mert megtaláljuk önmagunkban a teljességet. Ilyenkor elengedjük még ahhoz a párkapcsolódáshoz való ragaszkodást is, amiben megéljük a legmagasabb szintű beteljesülést, ami még párban elérhető. 

AKIBŐL CSAK EGY VAN 

A legmagasabb és sokaknak óhajtott kapcsolódás az, amire úgy szoktak utalni, mint a lelkünk másik fele, akitől elszakadtunk a Teremtés után, és azóta is mindig egymást keressük, amíg meg nem történik az újra egyesülés. Egy kicsit módosítanék ezen, de a részletekbe most nem érdemes elveszni. Persze, hogy a legtöbb szerelemre áhítozó őt akarja megtalálni, de az egymásra találás messze-messze nem az, mint aminek elképzeljük. 

A kapcsolódás ugyan magában foglalja a fenti fejezetben leírtakat, -azt amire egy testi-lelki egyesülés képes-, de messze meg is haladja azt. Nem enged leparkolni a párkapcsolat illuziójába vagy a testi egyesülés gyönyörébe.

Sokkal ritkábban történik meg itt a Földön ez a fajta kapcsolódás, mint ahányan azt gondolják, hogy ezt átélték. Nagyon nagyon ritka, mert csak egy magas szellemi és lelki fejlődés szintjén jelenik meg a társ, aki azért érkezik, hogy a jelenlétével rávilágítson arra, hogy mindaz, amit hittél magadról, hogy ki vagy te, az mind hamis. Nem a tested vagy, hanem egy halhatatlan, örök létező és ez a találkozás kompromisszum nélkül ebbe a minőségbe húz bele. Éppen ezért megtörténhet, hogy csupán egymás jelenlétében, fizikai érintkezés nélkül megszűnik a tér, az idő, megszűnik a gondolat, mozdulatlanná válik a test, még a látás és a hallás is kikapcsol, csak a végtelen létezés tiszta öröme marad, a határtalan tudatosság, egy leírhatatlan egységélmény a Mindenséggel. Az elme akarja ezt a kapcsolódást a test és az anyag keretei közé szorítani, de ez nem fog neki sikerülni. A Legfelsőbb kezében van a kapcsolat. Az, hogy mikor találkozzanak vagy, hogy mikor kell elszakadni egymástól.  Amíg még az elme játszmázik, követel, drámázik, irányítani akarja a másikat és a kapcsolatot, addig elválasztva maradnak egymástól, hogy egymás nélkül számolják fel a testtel és annak szükségleteivel való önazonosulásukat. 

Ez a találkozás végső soron ellehetetleníti a párkapcsolódás(okban) való hitet, nem csak azt, hogy jöhet jobb vagy még egy ilyen, hanem, hogy egyáltalán önmagunkon kívül szükségünk van bárkire, beleértve őt is. Ennek a felismerése egy több életes utazás. 

FÖLDRE TERVEZETTEK – CSILLAGSZÜLÖTTEK

Az utóbbi években a generációs különbségnek betudott egymás melletti elbeszélésnek egészen más oka van. 

20-30 évvel ezelőtt tömegével kezdődött meg, azoknak a lelkeknek a leszületése, akik eredetileg másik dimenzióra, bolygóra, létsíkra lettek tervezve, és többnyire ott is éltek. Ők a csillagszülöttek. A most leszülető gyerekek már mind csillagszülöttek. 

Végéhez ért egy világkorszak. A Föld ezentúl magasabb rezgésen fogad, magasabb rezgésű lelkeket, mint eddig tette. Az ilyen mértékű szintugrás, mindig a régi rendszer elpusztulásával jár, ez történik most. 

 A legtöbbünk számára elképzelhetetlen, hogy valójában kik élnek köztünk a Földön, honnan jöttek és milyen tervekkel érkeztek. A csillagszülottek ideje valójában most jött el.

A Földre tervezettek azok, akik szinte mindig a Földre születnek vissza, hogy bejárják a lélekfejlődés útját. Közöttük is óriási a különbség, attól függően, hogy milyen mértékben hordozzák egy magasabb intelligencia génjeit, ami olyan minőségekkel ruházza fel őket, mint amivel a csillagszülöttek eredendően rendelkeznek. Minél magasabb a “csillaggén” aránya, annál intelligensebbek és befogadóbb a gondolkodásuk, de ez még nem jelenti azt, hogy ezt a képességüket megfelelően használják. 

Az utóbbi pár ezer évben azok a Földre tervezettek népesítették be a Földet, akiknek a génjeik kis százalékban vagy egyáltalán nem lettek feljavítva. Ők alapvetően alacsony tudatosságszinten létező, félelemben és agresszióban élő emberek, akik túlélésre, szaporodásra, materiális gyarapodásra fókuszálnak. Kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve, alá-fölé rendelődő viszonyokban, egymásra utaltan élnek, mert önmagukban nem alkotnak teljes egészet. Teljes mértékben a fizikai testükkel azonosítják önmagukat, ami ezen túlmutat, az már számukra csak babona. Ha vallásosak, akkor sincs a hitük mögött saját megtapasztalás, csak vakhit. Az ő idejük most lejárt és kihalnak mint a dinoszauruszok, ez mostantól felgyorsult.  

Úgy lettünk tanítva, hogy mi vagyunk az egész Univerzum egyedüli teremtményei, a teremtés és a mindentudás csúcsai. Pedig az Univerzumban a tudatossággal rendelkező lények közül a Földre tervezettek alacsony fejlettségi szinten álló fajnak számítanak. Viszont a Föld kiváló terep a gyors lélekfejlődés számára, mert megtapasztalások tárházát nyújtja viszonylag rövid időn belül.

Ennek a tudatlanságnak a felszámolásán munkálkodnak már évezredek óta a Földre inkarnálódott csillagszülöttek. Az ősi civilizációk bölcsei, tanítói is közülük kerültek ki. Folyamatosan érkeztek a Földre tanítani, de csak kevesen hallották meg őket. A kialakult vallások inkább a “nyáj” fegyelmezésére és irányítására helyezték a hangsúlyt a valódi tudás átadása helyett. A valódi tudás nem volt elérhető a nép számára, csak a kiválasztottak részesültek benne és ennek jó oka volt. Most sem kapja meg mindenki az igaz tudást, egyszerűen azért nem, mert még ha fel is tárják előtte, akkor sem látja és nem is hallja. 

A csillagszülöttek között is hatalmas a különbség.

Vannak, akik segíteni jöttek, tanítani, új rendszert létrehozni, de vannak azok, akik azért érkeztek, hogy megértsék, a régi mintáikat végre el kell engedniük, és magasabb szinten folytatni a létezést.

Az idősek korosztályához tartoznak azok, akiknek meg kellett tanulniuk kezelni az erő (power) nyújtotta hatalmat. Pár évvel ezelőtt kezdődött az erős szembesítésük azzal, hogy nem igazán tudják, mit jelent a minden érző lény iránti valódi szeretet és együttérzés, anélkül pedig számukra nincs továbblépés. Azt is meg kell tanulniuk, hogy az erő, amit birtokolnak ne az Énségüket erősítse, ne azt igazolja vissza bennük, hogy ők a hatalom letéteményesei, hanem megértsék, hogy csak eszközei és részei egy náluk sokkal hatalmasabbnak. Sokan közülük nem tudtak az új energiákba belépni, és az utóbbi években meghaltak. 

A skála másik végén vannak azok, akik segíteni jöttek és meg akarnak menteni önmagukon kívül bárkit: embereket, állatokat, a Földet…, de realitás hiányában sokszor csak önmagukat áldozzák fel. Nekik a jól segítés leckéjét kell megtanulniuk. Sokszor gondolom úgy, hogy ők tényleg nem tudják mire vállalkoztak, amikor jelentkeztek erre a Földi kirándulásra. 

Sok csillagszülött talajtalanná válik, értelmetlennek tűnik számunkra ez az élet, mert azt látják, hogy a környezetük hamis értékek és életcélok hajszolásába kergeti őket. Nekik ez a Földi élet, amibe csöppentek, romboló és idegen.

Úgy érzik, hogy ide lettek dobva, és nem tudnak a környezetükkel azonosulni. Egyedül érzik magukat, sokszor magányosnak, mert többnyire magasabb kvalitással születnek le mint azok, akikhez kapcsolódni kényszerülnek.

Születésük után, megkezdődött a lebutításuk, amit nevelésnek, beilleszkedésnek hívunk, ezzel fokozatosan elhalványul a fentről hozott tudásuk, elfelejtik miért is jöttek a Földre. Kísérőjelenségként társulhat: alkohol, drogok mértéktelen használata, parttalan szexuális élet, céltalanság, motiválatlanság, öngyilkosság, vagy annak kísérlete, szexuális identitászavar, teljes elidegenedés a testtől…

És vannak azok, akiknek csak úgy eltelik az élet egy erős belső frusztrációban. Semmi pontértékűt nem sikerül véghezvinniük, holott legbelül érzik, hogy nem ezért jöttek.

Az újonnan érkezők pedig már teljesen mások. Minél fiatalabbak, annál inkább megérthetetlenebbek, megfoghatatlanabbak. Ők nem leckét tanulni jöttek. Nem áldozzák fel magukat, nem gyakorolnak hatalmat, hanem a tiszta szeretetet, bölcsességet és a nagyon magas tudatosságszintet képviselik. Nincs, vagy nagyon gyenge a szexuális kisugárzásuk, és összemosódnak a nemek közötti határok náluk. Nyoma sincs bennük az agressziónak, félelemnek, ellenségeskedésnek, hierarchikus helyezkedésnek, erődemonstrációnak, tolakodó Én-ségnek. „Átlátszóak”, és magasrezgésű tiszta energiát sugároznak. A megjelenésükön is látszik, hogy nem Földi lények. Nyoma sincs bennük ártó szándéknak mások felé, vagy annak, hogy különlegességüket saját Én-ségük számlájára írnák. Átlátnak másokon, olvasnak a gondolatokban. Azért jöttek, hogy felnőve megtalálják egymást a társaikkal, és együtt alkossák meg az Újat. 

A csillagszülött szülő, vagy akiben magas százalékban van “csillaggén” teljesen empatikus tud lenni a gyerekével, tudja támogatni abban, hogy viszonylag könnyen vegye a Földi akadályokat, míg az ellenkezője horror. 

Ezek a gyerekek a belső világukban olyan magas dimenziókban élnek, ahova az öregek csak vágyakoznak és kurzusokra járnak, hogy megtanuljanak a 3.dimenziós érzékelésből legalább az 5.-be emelkedni, míg ők lazán átutaznak 12 dimenziót minden erőfeszítés nélkül. 

A mai fiatalok már nem akarnak a régi elvárások alapján élni. Ha most körülnéznek a világban, azt látják, hogy ez a világ élhetetlen, hazug és korlátolt. Az emberek többségének az életbenmaradás, szaporodás,  javak felhalmozása és a megtartása (bármi áron) tölti ki a napjait és ezt hívják életnek. Ők már szélesebb spektrumon akarják megélni a saját életüket, beteljesíteni a küldetésüket, amihez nem tartozik hozzá, hogy az a család amibe beleszülettek ebben megakadályozza őket. Elképzelhetetlen lesz számukra, hogy a szüleik beleszóljanak a választásaikba vagy ellehetetlenítsék őket, azon az életúton, amit a Szívük diktál. Szabadon akarják megválasztani a munkahelyüket, párkapcsolataikat, barátaikat, az országot, ahol élni szeretnének. Teljesen más értékekben hisznek, hitelesek akarnak lenni és önazonosak. A születéskori törzsükhöz való tartozás kényszere íródik át, és a helyét a hasonló gondolkodású és egy irányba tartókkal való társulás veszi át. 

A fiatalok feladata ebben az új világban annyira más, hogy mi szülők hozzá sem tudunk majd szólni, csak bizalommal engedni és a magunk módján támogatni őket.

De már most mutatkoznak az aggasztó jelek a teljesen félrenevelt, pontosabban félreértelmezett gyerekeknél és kamaszoknál. A szülő, aki maga nem változott bele az újba, az nem képes új hozzáállással kezelni ezeket a teljesen másként működő gyereket sem. A túl szigorú, poroszos nevelés és a határhúzás nélküli szabadtartás is egyaránt tönkreteszi őket. A szülők többsége, az iskolarendszer, a közösségi média olyan szinten torzítja a személyiségüket, mentális egészségüket, hogy erősen megkérdőjeleződik: vajon képesek lesznek beteljesíteni Földi küldetésüket? 

Problémás gyerekek esetében mindenképpen külön kell választani a valós problémát, attól a képtől, ami csak a szülő és a környezet fejében létezik arról, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie.

Tipikus “problémák” pl.,hogy a gyerek végig szkennel valakit, “átvilágítja”, és mivel tényleg látja az illetőt, ezért határozottan jelzi, hogy nem hajlandó többé kapcsolódni hozzá, még köszönni sem. Akkor sem, ha az illető a rokona, tanára, vagy olyan személy, akivel huzamosabb időt kell együtt töltenie.

Ezzel akár egy időben is megtörténhet, hogy idegenekhez is odamegy az utcán, ölelgeti, puszilgatja őket. Kellemetlen helyzetbe hozva a szüleit, kéretlenül, nyíltan kimondja ismeretleneknek is amit gondol, (fantasztikus éleslátással). Nem hajlandó iskolába járni, mert nem érdekes a tananyag, nem tud egy helyben ülni, gondjai vannak az írással, olvasással, számolással. Utálja, hogy túl sokan vannak körülötte, nagy a zaj. Vagy éppen ő az, aki folyamatosan hatalmas zajt csap, visít, kiabál látszólag ok nélkül. Étkezésében válogatós, nagyon sok mindenre mond nemet, és rendszertelenül eszik, ehhez ragaszkodik is (idomíthatatlan). Szúr a ruha, meleg a ruha, hideg a ruha… és mindezt akár percenként váltogatva. Akármilyen nehéz elfogadni, többnyire ezek a “nem problémák” kategóriába tartoznak, de vannak azok a jelek, amik tényleg arra utalnak, hogy baj van, segítséget kell kérni.

Borzasztóan nehéz felismerni, hogy éppen melyikkel van dolgunk. Kétségkívül rendkívül (!!!) kimerítő tud lenni egy ennyire érzékeny, szó szerint egy másik világban élő gyerekre folyamatosan figyelni, és kitalálni, hogy mit akar. Vígaszképpen ott van a másik oldal is, hogy ő adja azt a magas minőséget, amit a legtöbb esetben soha nem tapasztaltunk meg eddigi életünk során.

Többnyire őket mi egyszerűen nem látjuk, míg ők nagyon is látnak minket. Lelkileg sokkal érettebbek lehetnek a szüleiknél, sokszor puszta jelenlétükkel is tanítanak, de attól még gyerekek, akiknek erős védelemre van szükségük, és a határok kijelölésére is. Nincs receptkönyv a nevelésükre, annyira egyéni bánásmódot igényelnek.

Csillaggyerekek számára fontos a visszaigazolás, hogy ők tényleg mások, másképpen látják, érzékelik a világot mint a környezetük, de pont ez a másság az erősségük, amire támaszkodhatnak, ezzel tudnak kiteljesedni, erre lesz szükségük ahhoz, hogy be tudják teljesíteni életfeladatukat. Többnyire mi leszünk elveszettek az új energiákban, ami nekik otthonos lesz, viszont jelenleg még a régi világ emberei, rendszerei vesznek körül minket, amihez ők természetüknél fogva nem nagyon tudnak illeszkedni, ezért védelemre, támogatásra szorulnak, illetve életképessé kell tenni őket, meg kell nekik tanítani, hogy ez itt a Föld nevű bolygó a maga törvényszerűségeivel, amiket a fizikai testben nem lehet ignorálni. 

Nincs könnyű dolguk a mai fiatalkonak, mert átmeneti időszakban vagyunk és idő mire átrendeződik a világ az újba. Ugyan a dinoszauruszok éppen kihalóban vannak, de haláltusájukban az utánuk jövőket, vagyis őket tapossák. 

AMI VALÓBAN  MEGTART MAJD 

Már most jó, ha rendelkezünk egy túlélő eszköztárral.

Ennek része az önmagunkba vetett hit. Többeknél ez túlmutat egy magasabb megtartó erőben való hit felé is. Mindegy mi segít hozzá, hogy rátaláljunk a belső biztonságunkra, megtartottságunkra arra, hogy bármi történik azt hárítás helyett fogadjuk és a helyén kezeljük, az a fontos, hogy működjön. A vakhit és a komolytalan álspiritualitás nem fogja ezt a szerepet betölteni, mert nem tart meg. 

Saját életminőségünk javításáért nekünk magunknak kell  felelősséget vállalni, olyan mértékben, ameddig ráhatásunk van rá, ami pedig megváltoztathatatlan, azt elfogadni. Mindegy, hogy váratlanul érkező sorscsapás vagy születés óta  ártalmas környezetben nevelkedés okozza az elbillenést, tartozunk önmagunknak és a környezetünknek azzal, hogy ezt középre tesszük, meggyógyítjuk, feldolgozzuk. A közepünkbe rendeződés  nem tud egyik pillanatról a másikra megtörténni és feltételei vannak. A legtöbb embernek ehhez segítségre van szüksége. Hiteles segítő szakemberekre és tanítókra. 

Életünk minőségének fokmérője többek között a belső megelégedettségünkben és a kölcsönösen tartalmas kapcsolódásainkban mutatkozik meg. A belső harmónia megteremti a számunkra megfelelő környezetet és biztonságot, de fordítva nem igaz. Egy hamis igényekre épülő élet nem ad belső megérkezettséget, beteljesedést, elégedettséget és örömet, akármennyire jól néz ki kifelé. Most erősen változik az, ami eddig értékként lett kikiáltva. A gyorsan minél többet felhalmozni és azt megtartani bármi áron hozzáállás már nem kompatibilis az új energiával és nem véd meg az elkövetkező nehézségektől. Sokan érzik úgy, hogy már nem béklyókat akarnak, hanem szabadságot és örömteli életet, ami mindenkinek mást és mást jelent.  Ezt hangosította ki most az új energia és ebbe kérdez bele: Miben tudsz te kiteljesedni, mi a te életed? Valójában mi okoz örömet? 

Az utóbbi évek során főleg olyan emberek találnak meg, akik nyitottak voltak arra, hogy az újba lépjenek. A legtöbben mostanra a változások és nehézségek ellenére is felfedeztek magukban egy belső nyugalmat, örömet, erőt és bizonyosságot abban, hogy bármi történjen, meg vannak tartva. Ez ingadozhat, de legalább már meg van a mihez képest. Közülük többen érezték idegennek magukat ebben a világban, de nem törtek meg hinni abban, hogy ezt az életet más értékek alapján is lehet élni, mint ami eddig jellemző és elfogadott volt. Ki tudják mondani, hogy alapból jól vannak, a problémák ehhez  képest merülnek  fel, majd tűnnek el. Ez nem egy álomvilágban élés és tagadás, mert benne van az elfogadása annak is, hogy a jelenlegi káosz a világban még csak a kezdet, hiszen saját fennmaradásunk is veszélyben van ezen a bolygón. Valószínűleg tömeges katasztrófáknak leszünk mi magunk is szemtanúi, de ezeket a változásokat is lehet saját személyiségük építésére, gyógyulásra fordítani, vagy végre felismerni a valódi énünket, amit valószínűleg életek óta halogattunk. Én erre az utóbbira igyekszem irányítani a figyelmet: ismerjük fel és tapasztaljuk meg, hogy az elménk az, ami valóságosnak hitt világokat teremt.

Az elkövetkező hatalmas változásokat teljesen különböző forgatókönyvek szerint fogjuk megélni és mi írjuk a magunk könyvét.  

AZ ASZTRÁLSÍK LÉNYEI / UFO-UAP

Több ember számára elfogadott, hogy meghalt emberek szellemei vannak körülöttünk, angyalokrol is hallottak már, de a többet nem tudnak a láthatatlan világról, sőt határozottan elutasítják, hogy rajtunk kívül mások is léteznek. Pedig kilépve az Univerzumba, lények sokaságával találkozhatunk, akik többnyire nem rendelkeznek fizikai testtel. 

Számunkra is lehetseges a velük való kapcsolódás, de ahhoz ki kell tágítani a tudatot és finomítani az érzékelést. Akik erre az útra lépnek, azoknak általában elsőre az angyalok jelentkeznek be, mint készséges segítők, aztán a bátrabbak a Plejádiakkal veszik fel a kapcsolatot telepatikusan, de rajtuk kívül az Orion és a Szíriusz neve forog még a köztudatban, mint lakott bolygó. Ennél azonban elképzelhetetlenül sokkal népesebb és színesebb az Univerzum. 

Én arra éreztem hívást, hogy az általam elérhető „legbölcsebbekkel” vegyem fel a kapcsolatot, mert az Igazságot kerestem. A bennük való hitemet az is erősítette, hogy évekig hallgattam és olvastam tanításokat a hinduizmus és a buddhizmus ősi szentirataiból, amikben részletesen írnak a különböző Földön kívül létező lényekről, más bolygók lakóiról, hatalmas tudással rendelkező Tanítókról, Mesterekről, különféle lényekről, teremtményekről, akik vagy éltek a Földön vagy soha és jelenleg is egy másik létsíkon tartózkodnak. Mindig úgy hallottam a (Földi) tanítóimtól, hogy a meditáció során, egy idő után, ugyan kapcsolatba kerülünk velük, de tovább kell menni, vagy  egyszerűen csak elutasítani őket, mert mi a végső célt, vagyis a megvilágosodást akarjuk elérni a legrövidebb úton, ezért nem állhatunk le „ismerkedni” az asztrálsíkon. Én egy idő után nem követtem a tanítást, és arra használtam a képességeimet, hogy magas szinten lévő -általam Guideoknak nevezett- lényekkel vegyem fel a kapcsolatot, és tanítást, védelmet kértem tőlük. Nem bántam meg, de el kell ismernem, hogy nagyon veszélyes terület. Többeknek, akik felkészületlenül, megfelelő háttér hiányában vágnak bele, zsákutca és mentális összeomlás.

Hatalmas univerzális paradigmaváltásban és érdemeink szerinti helyezkedésben vagyunk most. Ez vonatkozik, azokra a Földi testtel nem rendelkező segítőkre és tanítókra is, akik eddig támogattak a 3. dimenziós Földet. Érdemeik szerint tovább kerültek egy másik dimenzióba, másik létsíkra, bolygóra, fejlődési szintre vagy elérték a vegső beteljesülést, a megszabadulást. Éppen ezért nagyon sok régi istenséghez, segítőhöz, tanítóhoz, mesterhez… való imádkozás, mantrázás elvesztette az erejét, vagy éppen fut ki, mert ők már nincsenek ott. Ami ilyenkor működik még, az már csak az az erőtér, amit a hívők generáltak az imádkozásaikkal, szertartásaikkal, feléjük fordított figyelmükkel az évszázadok, évezredek során. A legtöbb ősi energia, tanítás, módszer is hatástalan és nem működik itt újban, sőt a régi energiához köt, tévútra visz. Akik a változással együtt léptek az újba azok közül többen felismerték 2020 után, hogy a számukra eddig jól működő energiaterek, csatornák kiüresedtek, égi kapcsolódásaik megszűntek, használhatatlanok. Aztán beállt az elhagyatottság csendje, majd elkezdte betölteni a teret az új energia, ami viszont már folyamatosan változik, mélyül és a fejlettségi szintünknek megfelelően enged magába. 2026-ra teljesen használhatatlanná válnak az asztrológiai előrejelzések, személyiség leírások is, azoknak akik az új energiák szerint élnek. 

Ebben a hatalmas paradigmaváltásban mi Földlakók a felnőttlétből is vizsgáztunk, ezért a hiteles égi segítők tanítással segítettek minket, aztán akik készen álltak, őket kilökték a fészekből. Ez volt a felelősségteljes magatartás a részükről. Lejárt a gyereklétben tartás ideje és a kéretlen beavatkozásoké is, amikor helyettünk akarták megoldani a mi problémáinkat „mi csak jót akarunk” felkiáltással. Vannak olyan magas tudatosságszinten álló testetlen lények, akik átlátják ezeknek a kéretlen beavatkozásoknak a káros következményeit, és vannak azok, akik még mindig a rosszul segítést erőltetik, mert meg akarják menteni a Földlakókat és a Földet. Az utóbbiakkal  most könnyebb kapcsolatot teremteni, mint valaha! Nem kell hozzá meditációs háttér és ez a szűrő nélküliség a legtöbbször több kárt okoz, mint hasznot. Attól, hogy valakik bejelentkeznek és üzeneteket küldenek, még nem jelenti azt, hogy tényleges, használható információt és segítséget képesek nyújtani. A probléma már nem csak az egyértelműen ártó entitásokkal van, mint eddig, hanem azokkal a gyermeteg lelkű, tisztánlátást és szükséges racionalitást teljesen nélkülöző lényekről, akik elhitetik a Földlakókkal, hogy az új energia törvényszerűen magával hozza a Földi paradicsomot, és hamarosan mindannyian fehér ruhában, szeretetben egyesülve, könnyes szemmel fogjuk egymást ölelgetni nemtől, rassztól, társadalmi státusztól függetlenül… Nem. Nem fogjuk! Az egyén dolgozza meg önmagát egy olyan hiteles és önazonos szintre, ahol már szabadon kapcsolódhat hasonló kvalitásokkal. Ezt nem adják ingyen és nem születési jogunk, csak lehetőségünk. 

Guidejaim elég szigorú mértékkel mérnek. Minden Földön kívül létező entitást és Földön élő embert is, ártó szándékúnak neveznek, aki beavatkozik mások életébe, sorsába. Pláne ha kérés nélkül teszik. Az “én csak segíteni szeretnék”, “én csak jót akartam” sokszor meg ártalmasabb, mint a nyílt támadás. “A jóakaróimtól ments meg Uram engem, az ellenségeimmel elbánok magam is.” 

Mindenki, aki üzenet közvetít, energiával gyógyít, csak azon a szinten álló segítőkkel tud kapcsolatot felvenni, ahol ő maga is áll lélekfejlődése és tudatossága szintjén. A gondolatok és érzelmek minősége, rezgése határozza meg, hogy milyen testetlen lények tudnak kapcsolódni. Az asztrál síkon létező lények soha nem hazudnak, az egy emberi tulajdonság. Pont azok jönnek, akiket behívunk a gondolataink rezgésével. Teljesítik a kéréseinket, de ne lepődjünk meg ha nem azt kapjuk, amire vágytunk, mert  mindig a legmélyebb szándékra kapcsolódnak, azokra a gondolatainkra, amiknek a legtöbb figyelmet szenteljük és valóban hiszünk bennük.  Gondolataink egyértelmű irányba állítása egy választott magas minőség felé maximális védelmet nyújt mindenféle entitások, lények, szellemek… ellen, de nem szabad elkalandozni egy gondolat erejéig sem. A mágikus védő szimbólumok, praktikák nem segítenek, ha közben a gondolataink minőségével behívjuk és életben tartjuk az alacsony rezgéseket.  

A Guideokkal való kapcsolat elmélyítésének érdekében, első körben elmentem Patagóniába 2,5 évre, hogy energetikailag felvegyem azokkal a kapcsolatot, akik valaha az Antarktiszon éltek, amikor ott még virágzó civilizáció volt. Róluk többen is hallottak Patagóniában, mert a kultúrájuk része, hiszen az Antarktisz egy darabja Chiléhez tartozik. Kérdeztem a helyieket, hogy hisznek-e a földönkívüliekben, de többen értetlenül néztek rám, hogy ez nem hit kérdése, hanem tény, mert látják őket nap mint nap. Itt, és általában az Andokban élő népeknél ez természetes jelenség, a kultúrájuk része, míg több országban ez még tabu téma, sőt a bennük való hit a tudatlanság jele. Teljesen nyíltan beszélnek arról, hogy pl. amikor a pampákon autóznak egyik városból a másikba, több száz kilométeren keresztül, olykor háromszög alakú repülő járművek ereszkednek az autó fölé, és átveszik a vezetést. Ez nagy öröm, mert nem kell benzint fizetni, de van aki a fájós lábát gyógyíttatta velük. UFO-król megkérdeztem a parti őrség egyik hajós kapitányát, egy Antarktiszra tartó amerikai kutató hajó kapitányát és az antropológiai intézet igazgatóját is. Mindannyian azt válaszolták, hogy: “ha hivatali minőségemben kérdezel, akkor nem léteznek, ha mint magánembert, akkor: igen, léteznek”.

Chilében és Portugáliában is hívtak olyan helyekre, ahol egy adott jelzésre UFO-k, vagy fénylények jelennek meg. Jelenleg több kormány is elismerte a rendszeres UFO látogatásokat, és azt is, hogy számukra az idegenek szándéka még nem ismert. Az én Guidejaim szerint, egyszerűen csak kíváncsiak, mint a gyerekek. Meg akarnak ismerni minket, kivülről-belülről, de ez több okból sem jó ötlet… Azt mondták, hogy ne vegyem fel olyanokkal a kapcsolatot, akik fizikai testben képesek megjelenni, vagyis nem leszületéssel kerültek a Földre, mert csak a 70%-uk tartja be a “jól segítés” szabályait, ezért nem is tettem.

Találtam egy videót magyar fordítással: A 2025. szeptember 9-i amerikai kongresszusi meghallgatás középpontjában az UFO/UAP-vallomások álltak. Több katonai és hírszerzési szakember eskü alatt számolt be olyan tapasztalatokról, amelyek azonosítatlan légi jelenségekkel (UAP) kapcsolatosak.

https://www.youtube.com/watch?v=D7UWsbB2HIM

Ez a teljes verzió angolul: https://www.youtube.com/watch?v=Gai68vZVUFc

A HITELES SPIRITUÁLIS ÚT 

A spiritualitás egy transzcendens, szellemi/lelki út. 

Sokan az önismereti utakat is tévesen spirituális útnak nevezik. Az önismeret ugyan feltétele az érett spiritualitásnak, de az önismeret önmagában nem spiritualitás. 

Érett, egészséges pszichére van szükségünk a valódi spirituális megértéshez, megtapasztaláshoz és a beteljesítéshez. Az önismereti úton lehet cél a személyiség csiszolgatása, a kiegyensúlyozott, boldog, sikeres élet, de a spirituális úton, csak egy esetleges következmény, mert a spiritualitás messze túlmutat a személyiségen. Az önismereti és a spirituális út haladhat együtt kéz a kézben.

Úgy látom, hogy most hatalmas szükség van arra a mentális felkészültségre és lelki érettségre, ami erőt és hitet ad a kéretlen változásokhoz, a szándékos változtatáshoz és ahhoz, hogy elfogadjuk azt, ami  megváltoztathatatlan. Különböző utakon juthatunk el idáig, nem érdemes a módszerek előbbrevalóságán vitatkozni akkor, ha működik. Sokan már nem mondják magukról, hogy spirituálisak -közéjük tartozom én is-, csak élik azt.

Ébresztőt szeretnék fújni, hogy az ezo- spiri játszadozás az elkövetkezendő változásokhoz nem lesz elég. Jelenleg a spirituális piacon futó hiedelmek, tanítások és technikak jelentős része csak varazslósdit játszik a “magad teremted a valóságodat” igérettel. De ki az, aki valóban szándéka szerint képes alakítani az anyagot? Nem lehetetlen, de ritka, és valóban ez lenne a cél? 

Nagyon sokan egy spiritualis bazárban bolyonganak, és kellemesen időt töltenek, amíg le nem cseng náluk ez a divathullám, jelentősebb megérintettség nélkül. Vagy a spirituális egót növelik úgy, hogy a turmixból csak azt fogadják el, ami éppen visszaigazolja az aktuális elképzeléseiket, kiszolgálja az önmagukról alkotott és vágyott képet. Ez a szerencsésebb eset, azokhoz képest, akik súlyosan sérülnek, akár tudtukon kívül. Sokszor találkozom olyanokkal, akik nem is tudják milyen energiákkal, entitásokkal kerültek kapcsolatba az ezoterikus ámokfutásban, amik/akik még mindig blokkolják, visszahúzzák, megbetegítik őket.

A spirituális út első lépései közé tartozik annak a felismerése, hogy: én nem a testem vagyok, nem fogok elmúlni a testel együtt. Nem a én keverem a kártyákat, mert létezik egy nálam magasabbrendű. Innen indul a kutatás: mi az/ki az a magasabbrendű? Ha nem a testem vagyok, akkor ki vagyok én? Ezekre a hiteles válasz csak megtapasztalásból jöhet! Ekkor nem marad más, mint a magasabbrendűre való  ráhagyatkozás, és elkezdünk belemélyülni a megtartottságba…

Amikor valaki ráébredt arra, hogy a látszatvilág mögött valami más is van, és ő azt valóban szeretné megismerni, akkor várhatóan az egész hiedelemrendszere fog borulni a jól bejáratott működési mintáival együtt, majd ez húzza magával a (valószínűleg) hamis alapokra épített életét. Nagy valószínűséggel az élete hosszú ideig nem lesz könnyebb számára, mint előtte volt, hanem csak másképp lesz nehéz, és ez akár évekig vagy egy egész életén át eltarthat. A valódi spiritualitás megköveteli a személyes megtapasztalást. A megtapasztalásának van kellemes része is, de a nagyobb része évekig tömény szívás. Ezt akarják a legtöbben megúszni. Ezen az úton az elmét kell új irányba szoktatni, ami önmagától újra meg újra csak a régit ismételgetné. Ez a dekondicionálás, kiégetés. 

A spirituális út, a minőség melletti elköteleződés azt jelenti, hogy akkor is kitartok a választott magas minőség mellett, ha gyökeresen ellenkezik a fejemben összetett világképemtől és ott piszkál meg, ahol a legjobban fáj, reménytelennek tűnik a pozitív kimenetel , minden kicsúszik a kezemből amihez ragaszkodtam, egyedül maradok, gyökeresen alakul át a megszokott életem, hontalan lehetek, meghalhatok… Kevesen maradnak meg az Úton, akkor amikor már tétje lesz a spiritualitásnak, és nem csak egy szabadidős tevékenység. Akik valóban a spirituális útra lépnek, és elköteleződnek egy hiteles iskola és mester mellett, azoknál is fennáll a veszély, hogy lényegében semmi sem változik, csak új játszóteret kap az én, megizmosodik a spirituális elme. 

Az érett spiritualitás ismérve egy jelmeztelen, meztelen természetes állapotunk, amiben egyre kevesebbek vagyunk, miközben egyre hatalmasabbak. De a hatalmasságunkat már nem érintheti a birtokló én. A spirituális út nem az ego, a hamis én  fejlődésének az útja: könyvelő vagyok, kereső vagyok, jógaoktató vagyok, gyógyító vagyok, a Mindenséggel egy vagyok, megvilágosodott vagyok, Buddha vagyok. Ez vagyok, az vagyok…Pont fordítva: az önkutatás útján az önazonosulások kezdenek kifakulni. Csak a hamis én tud felmutatni birtoklásokat és folyamtos vágyakozást valamire. Az én házam, én kocsim, én párom, én gyerekem, én tudásom, én megtapasztalásom… A birtokláshoz erős ragaszkodás is társul, ezért több spirituális és vallási út is támogatja a nincstelenséget. De aki eldobja a javait, és egy lemondott, életet kezd élni, könnyen csúszik abba a csapdába, hogy a szegénységből fog erényt kovácsolni, és az önazonossága részévé teszi. Ő lesz a büszke szegény, akit már nem kötnek a Földi hívságok, és megítéli azt, akinek „jól megy”. Ezzel pedig még távolabb kerül a lecsupaszodástól.  A spirituális én hatalmasra dagadhat: bölcsebb, lemondottabb, tisztábban látó-halló, érzékenyebb, szerényebb, egótlanabb, szenvtelenebb, önfeláldozóbb, fényküldöttebb vagyok. … mint mások. Túlléptem a ragaszkodásokon, a birtokláson, a vágyakon… Megvilágosodott vagyok, megszabadult vagyok…ÉN,ÉN,ÉN…

Személyesen nem ismerek senkit, és nem is hallottam róla, de el tudom képzelni, hogy komoly spirituális út melletti elköteleződés mellett meg lehet tartani a régi életet, és a felhalmozásokat. Ezt most vígasznak szánom, bár a hagyományos iskolák szerint nem lehet, és a saját életem is ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

A spirituális úton minden ami eltűnik, megszűnik, lehullik, leválik rólam tudomásul veszem, mint az áramlásban levés velejáróját. Ami elhagy, engedem. Ami jön, fogadom. Tudom, hogy minden változik, jön-megy, csak a valódi Énem érinthetetlen, azt nem tudom elveszíteni, megkárosítani, felnagyítani, javítgatni, elvenni belőle, vagy hozzátenni… csak felismerni.

Ezen az úton önmagam teljességét keresem és nem másokhoz képest határozom meg önmagam. Nincs másik csoport, másik iskola, másik ember, akit meg kell kövezni, kiátkozni és becsmérelni, ezzel emelve a saját nagyságomat. De azok fénye, megvalósítása sem az enyém, akikhez hasonlítani szeretnék. Csupán a közösséghez tartozás okán még nem az, de példaértékű lehet számomra. Az önismeretem és a spirituális megtapasztalásom minden egyes eredményéért én dolgozom meg ez tesz hitelessé. Akivé váltam, az a minőség ad egyedi rezgést nekem és helyez az utamra. Ha emberekkel kell foglalkoznom, akkor úgy lesz jó, ha remeteségbe vezet, akkor meg úgy. Nem én ültetem magam segítő, tanító szerepbe.

Az új energiákban, amiben most élünk, a hasonló rezgések találkoznak és kapcsolódnak egymással. A közös iskola és tanítás még nem garancia arra, hogy tudunk kapcsolódni. Mindegy honnan jött a másik, milyen úton jutott el oda ahol most találkozunk, ha a Szív terében tudunk találkozni, akkor az hatalmas öröm. Akikkel nem egy irányban haladunk, más értékeket képviselünk, azokkal nem azonos a rezgés, nincs kapcsolódás. 

TRASH SPIRITUALITÁS ÉS A SEGÍTŐ SZAKMÁK LEALJASULÁSA

Eljutottunk oda, hogy manapság már bárki felhatalmazva érzi magát a spirituális tanításra, gyógyításra, spirituális hátterű segítésre és arra, hogy egy másik ember sorsába, életébe, energiamezejébe belenyúljon. Most nehezebb hiteles szakembert talalni mint valaha!

Jelenleg éretlen személyiségű, alapvető megdolgozatlanságokkal és pszichés zavarokkal küszködő „spirituális” keresőkkel, tanítókkal, gyógyítókkal, segítő szakemberekkel, mesterekkel és gurukkal van tele piac.  

Ez valójában egy világjelenség: a megtévesztések és tét nélküli bemondások korszakát éljük.

Az új energiában ugyan gyorsabban történik meg az, amiért eddig életeken át (!) gyakoroltunk, de nem annyira, hogy pár hétvége alatt már gyógyító mester fokozatot lehessen szerezni, beavatást nyerni, megvilágosodni mindenféle alapozás nélkül. Az alapozás ugyanúgy hosszú-hosszú éveket vesz igénybe. 

A spirituális segítő szakma egészséges, érett személyiséggel rendelkező, elhivatottak életútja és az adja a hitelességet, hogy a segítő már maga is éli, amit képvisel és ismeri az utat, mert maga is bejárta. A belső munka teszi ki a képzés legnagyobb részét, ami egy idő után hozhatja magával azt, hogy ezt már másokkal is meg lehet osztani, de első lépésként nagy valószínűséggel  egyedül csupaszodunk le a nagy semmibe. A technika megtanulása csak pár százalék, erre alkalmasak a hiteles iskolák: rendszerbe helyezik, mederbe terelik, keretet és formát adnak a tálentumnak. 

A spiritualis segítők és tanítók piacan hatalmas a túlkínálat és a többség szuperlatívuszokban beszél a saját szolgáltatásáról. Nem feltétlenül szándékos megtévesztésből, hanem mert ő maga sem tudja, hogy mire van jogosítványa. A segítséget nyújtók zöme elhiszi, hogy a hétvégi vagy pár hónap alatt elvégzett tanfolyam valódi hozzáértéssel ruházta fel, ezért bevállalja azt, amire valójában nem képes. 

Nem az a gyógyító és a terapeuta, aki megtanult egy technikát, ami 1000 ből 999 szer működik nála, hanem az, aki azt az egy embert, aki egy foglalkozás alatt nem a papírforma szerint reagál, vagyis bekattan, eltéved, bepánikol, beragad egy másik létsíkra… őt akkor, ott egy spontán, személyreszabott (!) megoldással vissza tudja hozni és stabilizálni.

Ezentúl a kettészakadás miatt nincs mindenkire egyformán alkalmazható gyógymód, tanítás, hitrendszer, mert ami igaz az egyik valóságban lévőre, az már nem igaz a másikra. 

Ezért nem lehet random embereket egy csoportba, közösségbe tömöríteni!

Az új energiákat újra kell értelmezni és hiteles szakembereknek lekódolni. Energiával dolgozó segítők között többen nem ismerték fel, hogy gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenünk önmagunkat. Ez a lenullázódás nem nagyon ment azoknak, akik sokat invesztáltak a pozíciójukba, tanulásukba, jól bejáratott technikájukba. A legtöbben ugyanúgy nyomják tovább, amit eddig csináltak. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha azokon alkalmaznának, akik maguk is a régiben ragadtak. Ezért kell, hogy mindenki a maga táborához tartozókkal foglalkozzon. Aki nem szakadt ki a régi energiákból, annak egyáltalán nem szabadna azokhoz nyúlnia, akik már az új energiák szerint működnek, de ezt ők nagy valószínűséggel nem ismerik fel. Éppen ezért egyre szaporodik azoknak a száma, akik azért jöttek hozzám, mert érezhetően beszennyeződtek  egy-egy spirituális összejövetel, tanfolyam, elvonulás, szertartás, gyógyítás, energia adó masszázs,  léleklátás, családállítás… után.  

Energetikai törvényszerűség, hogy mindig a finomabb rezgés irányába terelődik a terhelt, nehéz energia, ezért a magasabb rezgésű veszi át a terheket, betegségeket, energetikai szennyeződéseket magától a „segítőtől” is, ha nyitott rá. És persze, hogy nyitott, hiszen segítséget vár. Ilyenkor valójában ő gyógyítja a segítőt és/vagy porszívóként működik.

Csoportok esetében ugyanez. Vagyis értelemszerűen a csoportvezetőnek kell tudatosságban és energetikailag a csúcson lennie, hogy ő végezze el ezt a tisztítást, emelést, felé áramoljon a sűrű energia és azért ő a csoportvezető, mert erre képes is. Elméletileg. Ez a gyakorlatban sokszor nem így néz ki…

TANÁCS NEKED A SEGÍTŐ SZAKEMBER / TANÍTÓ KIVÁLASZTÁSÁHOZ 

Ha rezonálsz az írásaimmal, akkor átléptél az új energiákba. Ezért neked kell megérezni, hogy kihez mehetsz, milyen csoporthoz csatlakozhatsz. Te látod azokat, akik a régibe ragadtak, de ők nem látnak téged. Vagyis nem fogják neked azt mondani, hogy keress mást, mert ez nem a te helyed.

Egy jó módszer, egy erős tanítás még önmagában nem elég. Azt is meg kell vizsgalni, AKI neked ezt a tudást közvetíteni fogja, mert a tanítás valójában nonverbális. 

 Amikor ott vagy egy segitő, tanitó energiaterében bizalmat kell érezned és egy határozott „igen”-t vagy „nem”-et. A belső kis hangod fog vezetni. Nem kell megmagyarázni a döntésedet, az már félrevihet, csak bízz magadban. Az energiáját nem csak fizikai közelségeben lehet érezni, pl. ez az írás is közvetíti az én energiámat. Az is mindegy, hogy mások mit mondanak róla, mekkora a felhajtás körülötte, milyen ütős a marketingje, milyen szép a weboldala, mögé kell látni, érezni…

Amikor elkezdődik a közös munka, csak figyelj, hogy megtörtént-e az, amiért hozzá fordultál, vagy nem. Ha nem, akkor nem a te embered. 

Gyógyítás esetében, amikor egy gyógyulási folyamatban vagy, annak lehet része, hogy átmenetileg rosszabbul leszel egy-egy beavatkozás után, mint előtte voltál, mert jön fel a trutyi, de az legalább a sajátod. Amikor „idegenkezűség” van a dologban vagyis átvettél valamit attól, aki kezel, az egy egészen más érzés. Ilyenkor egyszerűen csak tudod, hogy beszennyeződtél, ez nem a tiéd, nem a saját csomagodat cipeled. 

Amikor tanítóhoz fordulsz, hogy relaxációt, meditációt, tanítson neked, akkor a puding próbája az evés. Ha a tanító meg tud tanítani arra, hogy magadtól elcsendesítsd az elméd, fókuszáld, vagy lenyugtasd, akkor hiteles.  

Ha a valódi Énedet szeretnéd megismerni, akkor olyan tanítót keress, akiknek van megtapasztalása arról, hogy milyen az, amikor az elme háttérbe húzódik, elcsendesedik. A saját  megvalósításának a mértékében tud téged is a valódi Éned felé terelni. Nagyon nagyon ritka, hogy valaki elérte a megvilágosodást, megszabadulást, -vagyis kilépett a leszületések láncolatából-  és utána még másokkal foglalkozzon. Bárhol is tartson az Önvalójába -vagyis valódi énjébe- merülésben, jelenlétében tapasztalnod kell, hogy erőfeszítés nélkül elcsendesedik az elméd, leáll a belső párbeszéded és minden középre rendeződik. Míg a meditációs iskolákban tehetsz erőfeszítést itt nem kell, mert az ő csendje húz magába. 

A SPIRITUALITÁS SZÁMOMRA /  HIVATÁSOM TRANSZFORMÁCIÓJA AZ ÚJBA

Már nem szeretem a spiritualitás szót használni, mert lejáratódott, értékvesztetté vált. 

A Szívből élés és/vagy továbblépve a valódi Énnel, vagyis az Önvalóval való azonosulás a hamis én helyett, inkább lefedi azt az irányt, amit én képviselni szeretnék.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy: “mivel foglalkozol?” már vonakodva válaszolok, mert többnyire azonnal elkezdik mondani, hogy: “ezt nagyon sokan csinálják”, “a szomszédom is reikis”, “én is jártam ilyenekre” stb.

Nos, nem árulok egy gyékényen a többséggel a spiri-ezo-new age bazárban. Közel 30 évvel ezelőtt léptem a spirituális útra, ami kemény invesztícióval, lemondással és gyakorlással járt. Szakmailag beteljesítettem, amit akartam és mélyen odaszentelődött tanítóktól tanulhattam. Csak nemrég jutottam el oda, hogy már nem keresek tovább, kifutottak a vágyaim és már csak bele szeretnék mélyülni a megtalált csendembe. Mi tartott 30 évig, amikor intenzív megvilágosodás kurzusra is mehetnék? Ezen hadd ne én gondolkodjak el…

Még a legelején, amikor elkezdtem gyógyítani, az volt az erősségem, hogy a test különböző energiarétegeiből „kihúztam” a nagyon alacsony rezgésű, megbetegítő energiákat, lenyomatokat, átengedtem őket magamon, ezért sokszor hánynom kellett a kezelés után, és néhány klienst is meghánytattam. Hatásos volt, de radikális. Sokszor kaptam olyan betegeket, akikhez más nem mert, vagy nem tudott hozzányúlni. Halottak lelkéért mentem el, akik eltévedtek és rettenetes helyekre ragadtak be. Tudtam, hogy nem fogok sokáig élni, mert ez hatalmas teher a testnek, és apám is azt mondta magáról- aki szinten energiával gyógyított-, hogy azért hal meg korán, mert nem bírta a szíve azt a megterhelést ami a gyógyítással járt. Megingathatatlanul hittem benne, hogy akik segítséget kérnek tőlem, azoknak nem mondhatok nemet, és köteles vagyok az életemet is feláldozni értük.

Aztán sok-sok minden történt, -erről írtam bővebben “az én utam” nál- és tiszta lappal indíthattam egy másik szinten. Már egyáltalán nem áldozom fel önmagam senkiért sem, mert a tanításban és a példamutatásban hiszek, aminek hatására mindenki saját magát mentheti meg, én esetleg csak ott állok mellette, amíg ez történik. Jelenleg örömteli, egymást kölcsönösen inspiráló Szív a Szívhez találkozásaim vannak a klienseimmel. Többekkel megmarad a kapcsolatunk barátsággá minősülve. Egyáltalán nem engedem át magamon mások lélek energiáit, és a saját energiából sem adok, mégis megtörténik a transzformáció bennük, mert a Legfelsőbb energiával kötöm össze őket, miközben az énem ebből kimarad. Vagyis csak mozizok anélkül, hogy a transzformáció terhét vagy akár a sikerét kisajátítanám. Olyan mint egy másik élet.

Nem az számít már, hogy melyik testi/lelki betegség gyógyításában vagyok jó, hogy aztán mindenki, akiknek az a betegsége, elakadása, baja hozzám jöjjön meggyógyulni, hanem hasonló rezgés és hasonló értékek alapján találunk egymásra a klienseimmel. Ezért nem vagyok mindenkinek gyógyír. De, aki rám talál, azzal meg fog történni az a változás, amiért jött, függetlenül attól, hogy mi baja van. Köré fog rendeződni az, amire szüksége lesz, ahhoz, hogy kiteljesedjen az életében.  

Mielőtt eljön hozzám valaki kérem, hogy olvassa el a honlapomat, szemezgessen a blogomból, mert eközben már érzés alapján számára is el fog dőlni, hogy engem keresett, vagy sem. Ez mindig bejön, de én magam is meghúztam azt az alsó szintet, ahova már nem megyek le kliensért, ill. felismerem, amikor valaki magasabb rezgésszinten áll mint én, ezért nem nyúlhatnék az energiarendszerébe. A saját megdolgozottságom és az ahol most a lélekfejlődés szintjén állok tesz hitelessé, nem pedig a tanfolyamokon begyűjtött papírok. Ez azt jelenti, hogy bármi felbukkan a bekötések, gyógyítások során, tudatilag bárhova zoomol a kliens, utána megyek és visszahozom, mert ismerem az utat, már jártam ott.

AZ ÖNVALÓ

Az én gyakorlásom az volt hosszú évekig, hogy az elme megfigyelő szerepben volt. Én az vagyok, aki tudatában van az érzéseinek, érzeteinek, gondolatainak, de nem azonosul velük, mert tudom, hogy ezek mind jönnek és mennek. Én nem a testem vagyok, nem a gondolataim vagyok, nem az érzéseim vagyok, nem az érzelmeim vagyok. Ami marad az az eredendő , valódi Én, az igaz természetem, ami már nem megfogható, nem leírható. Újra meg újra emlékeztettem magam erre, amikor téves önazonosítások kapcsoltak be. Ez egy folyamatos gyakorlás volt. Aztán ráláttam arra, hogy az elme nem tud egyedül maradni, mindig valamihez köti magát, pl. ahhoz, hogy azt gyakorolja, hogy ő a megfigyelő, a tanú. Aztan a csenddel, szeretettel, beteljesüléssel, ürességgel azonosul. De mi van, akkor amikor a folyamatosan kifelé forduló figyelem egyszer csak befelé fordul és önmagára tekint? Megnéztem önmagam… és azóta  nem kell gyakorolnom, hogy: “ez sem vagyok, meg az sem vagyok”, csak VAGYOK.

Azt gondolom mindegy milyen úton, de az (egészséges) személyiség fontosságának, az elme valódiságának és a vele való azonosulásnak meg kell kérdőjeleződnie egy komoly spirituális úton. 

A valódi Én, az Önvaló, az én megtapasztalásom szerint, és ahogy a tanítóimtól hallottam:

Mindentől független, halhatatlan, folyamatosan létező, változatlan, megváltoztathatatlan, abszolút tudatosság : az ember igaz természete. Az Önvaló folyamatosan jelen van, és nem a törekvés által fejlődik ki, így csak felismerni lehet, miután eltávolítottuk az elfedő fátylakat, -vagyis a hamis ént-.

Az elme állandóan kapaszkodik valamibe, valamihez köti magát, és ezzel megteremti a téves önazonosulásokat, vagyis a hamis ént. Azonosul a gondolatokkal, a személyiséggel, a testtel, az érzelmekkel, az érzésekkel, az érzékelésekkel. Ezekből építi fel magát. Amikor elcsendesedik, vagyis visszahúzódik, akkor az általa teremtett világ is eltűnik, és csak a Valóság marad: a valódi Én vagyis az Önvaló.

Minden megtapasztalás, minden, ami leírható, megragadható, tudatosítható, az még mindig az elme teremtménye.

Én a mozivászon vagyok és nem a rajtam pergő film. (és persze a mozivászon sem vagyok, de eddig a pontig még megragadható, leírható.)

A Föld nevű bolygó, összehasonlítva más helyekkel, remek terep volt már eddig is arra, hogy emberi testben el lehessen érni a teljes megszabadulást, ami azt jelenti, hogy már sem erre a bolygóra, sem máshova nem születünk vissza több megtapasztalásért. Használjuk ki jól ezt a leszületést, mert ide már nem térhetünk vissza!