20-30 évvel ezelőtt tömegével kezdődött meg, azoknak a segíteni vágyóknak a leszületése, akik eredetileg másik dimenzióra, bolygóra, létsíkra lettek tervezve, és többnyire ott is éltek. Ők a csillagszülöttek.
Az amerikai filmek évtizedek óta ontják a „Földelfoglalós” UFO-s filmeket, amikből úgy „tanultuk”, hogy a földönkívüliek űrhajókkal érkeznek, elfoglalják a Földet és elpusztítanak minket.
Igen, itt vannak a földönkívüliek, és elfoglalták a Földet, mert a most leszülető gyerekek már mind csillagszülöttek.
Sokan közülük, azért vannak itt, hogy tanítsanak, gyógyítsanak, új technológiákat és rendszereket fejlesszenek, próbálják megmenteni a Földet. Versenyt futnak az idővel, mert többen úgy látják ott, ahonnan jöttek, hogy már túl késő, a kihalásunk rövid időn belül visszafordíthatatlanul bekövetkezik. A mai gyerekek többsége, azzal a szándékkal érkezett, hogy hatalmas összefogással megfordítsák ezt a folyamatot.
A csillagszülöttek sokszor önmaguk belső értékeivel meghasonulva próbálnak alkalmazkodni a Földi élet elvárásaihoz. De a hamis értékek és életcélok hajszolása mély csalódottságba, kiégésbe sodorja őket. Ilyenkor talajtalanná válhatnak, értelmetlennek tűnik számukra az az élet.
Nekik ez a Földi élet, amibe csöppentek, romboló és idegen. Úgy érezik, hogy ide lettek dobva, és nem tudnak a környezetükkel azonosulni. Egyedül érzik magukat, sokszor magányosnak, mert többnyire magasabb kvalitással, magasabb tudatosságszinttel születnek le mint azok, akikhez kapcsolódni kényszerülnek.
Születésük után többnyire, megkezdődik a lebutításuk, amit mi eddig nevelésnek, beilleszkedésnek hívtunk. Fokozatosan kezd elhalványulni a fentről hozott tudásuk, elfelejtik miért is jöttek a Földre. Szerencsések azok, akik “jó” családba születnek.
A csillagszülöttek között is hatalmas a különbség. Vannak, akik segíteni jöttek, -mint már írtam-, de vannak azok, akik azért érkeztek, hogy megértsék, a régi mintáikat végre el kell engedniük, és magasabb szinten folytatni a létezést. Sokan nem értenek velem egyet, de ide tartoznak azok is, akik annak idején az Egyiptomi és egyes Dél-Amerikai kultúrák alapjait fektették le a Földön, vagy jelentős szerepük volt virágzásuk idején. Rájuk és több más hasonló kvalitással bíró “rasszra” jellemző a hatalom gyakorlása, a erőteljes szexuális energia, gyógyító energia és a mágikus erő használata, természeti erők uralása és befolyásolása magas hatékonysági fokon. Az erő mennyisége adott, de az irányát szellemi, lelki fejlettségüknek megfelelően tudták csak használni, amivel jelentős karmikus adósságot halmoztak fel.
Hozzájuk képest van a másik véglet, azok a nagyon fiatal csillagszülöttek, akik csak mostanában kezdtek el leszületni a Földre, és zömében eddig még soha nem jártak itt. Ők nem leckét tanulni jöttek, hanem a tiszta szeretetet, bölcsességet, nagyon magas tudatosságszintet képviselnek. Nincs szexuális kisugárzásuk, és összemosódnak a nemek közti határok. Nyoma sincs bennük az agressziónak, félelemnek, ellenségeskedésnek, hierarchikus helyezkedésnek, power game-nek, tolakodó Én-ségnek. „Átlátszóak”, és magas rezgésű tiszta energiát sugároznak. A megjelenésükön is látszik, hogy nem Földi lények. Nyoma sincs bennük ártó szándéknak mások felé, vagy annak, hogy különlegességüket saját Én-ségük számlájára írnák. Azért jöttek, hogy felnőve megtalálják egymást a társaikkal, és együtt alkossák meg az Újat.
Amióta összekötöm az embereket felső szellemi vezetőikkel, vagy a csillagcsaládjukkal, és információt kapok róluk több szinten, -előző és jelenlegi életük kapcsán is-, nagyon sok esetben látok hatalmas lecsúszást a ma már felnőtt csillagszülöttek között. Magas tudatosságszinten születnek le, kiemelkedő minőségekkel, esetleg tehetséggel, de aztán egy önpusztító élet után erkölcsileg, érzelmileg, szellemileg lenullázva egyedül halnak meg, többnyire rossz körülmények között. Hatalmas nagy lehetőség, hatalmas nagy bukással. És vannak azok, akiknek csak úgy eltelik az élet egy erős belső frusztrációban. Kísérőjelenségként társulhat: alkohol, drogok mértéktelen használata, parttalan szexuális élet, céltalanság, motiválatlanság, öngyilkosság, vagy annak kísérlete, szexuális identitászavar, teljes elidegenedés a testtől… Semmi pontértékűt nem sikerül véghezvinniük, holott legbelül érzik, hogy nem ezért jöttek.
Gyerekek esetében mindenképpen külön kell választani a valós problémát, attól a képtől, ami csak a szülő és a környezet fejében létezik arról, hogy a gyereknek milyennek kellene lennie. Tipikus csillaggyerek “problémák” : a gyerek végig szkennel valakit, “átvilágítja”, és mivel tényleg látja az illetőt, ezért esetleg határozottan jelzi, hogy nem hajlandó többé kapcsolódni, még köszönni sem. Akkor sem, ha az illető a rokona, tanára, vagy olyan személy, akivel huzamosabb időt kell együtt töltenie. Ezzel akár egy időben is megtörténhet, hogy idegenekhez is odamegy az utcán, ölelgeti, puszilgatja őket. Kellemetlen helyzetbe hozva a szüleit, kéretlenül, nyíltan kimondja ismeretleneknek is amit gondol, (fantasztikus éleslátással). Nem hajlandó iskolába járni, mert nem érdekes a tananyag, nem tud egy helyben ülni, gondjai vannak az írással, olvasással, számolással. Utálja, hogy túl sokan vannak körülötte, nagy a zaj. Vagy éppen ő az, aki folyamatosan hatalmas zajt csap, visít, kiabál látszólag ok nélkül. Étkezésében válogatós, nagyon sok mindenre mond nemet, és rendszertelenül eszik, ehhez ragaszkodik is (idomíthatatlan). Szúr a ruha, meleg a ruha, hideg a ruha… és mindezt akár percenként váltogatva.
Akármilyen nehéz elfogadni, többnyire ezek a “nem problémák” kategóriába tartoznak, de vannak azok a jelek, amik tényleg arra utalnak, hogy baj van, szaksegítséget kell kérni. Borzasztóan nehéz felismerni, hogy éppen melyikkel van dolgunk. Kétségkívül rendkívül (!!!) kimerítő tud lenni egy ennyire érzékeny, szó szerint egy másik világban élő gyerekre folyamatosan figyelni, és kitalálni, hogy mit akar. Viszont ott van a másik oldal is, hogy ő adja azt a magas minőséget, amit a legtöbb esetben talán soha nem tapasztaltunk meg eddigi életünk során. Többnyire őket mi egyszerűen nem látjuk, míg ők nagyon is látnak minket. Lelkileg sokkal érettebbek lehetnek a szüleiknél, sokszor puszta jelenlétükkel is tanítanak, de attól még gyerekek, akiknek erős védelemre van szükségük, és határok kijelölésére is. A poroszos nevelés, és a mindent rájuk hagyás is egyaránt tönkreteszi őket, és receptkönyv sincs a nevelésükre, annyira egyéni bánásmódot igényelnek.
Csillaggyerekek számára fontos a visszaigazolás, hogy ők tényleg mások, másképpen látják, érzékelik a világot mint a környezetük, de pont ez a másság az erősségük, amire támaszkodhatnak, ezzel tudnak kiteljesedni, erre lesz szükségük ahhoz, hogy be tudják teljesíteni életfeladatukat. Többnyire mi leszünk elveszettek az új energiákban, ami nekik otthonos. A régi világ embereihez, rendszereihez ők természetüknél fogva nem nagyon tudnak illeszkedni, ezért védelemre, támogatásra szorulnak. Sokszor gondolom úgy, hogy tényleg nem tudják mire vállalkoztak, amikor jelentkeztek erre a Földi kirándulásra.
A csillagszülött szülő teljesen empatikus tud lenni a csillag gyerekével, tudja támogatni abban, hogy viszonylag könnyen vegye a Földi akadályokat, míg az ellenkezője horror.
Ezek a gyerekek már azzal a tudással születtek le a Földre, amiért a többségünknek keményen meg kell dolgozni. Belső világukban olyan magas dimenziókban élnek, ahova mi “öregek” csak vágyakozunk.
Ha már legalább az egyik szülő érzi magában a “másságot”az jó jel, de vannak szülő-gyerek kapcsolatok ahol az egymás melletti elbeszélés mértéke fényévekben mérhető, mert jelentősen eltérő tudatszint különbségről van szó, nem csupán generációsról.