Teljesen új alapokon épül egy új világ, új energiákkal, új tudással, ami messze túlmutat az összes írott hitrendszeren, ami alapján eddig éltünk, és amihez még mindig próbálunk igazodni. A régi módszerek többsége nem adaptálható, vagyis egyáltalán nem segít a változásban. Megszűntek a tájékozódási pontok, és senki sem tudhatja biztosan hova tartunk.
Az eddig alkalmazott törvények szabályok és keretek elengedhetetlenek voltak a “gyerekemberek” számára, de most lehetőség adódott a tömegeknek is felnőni. Velünk vagy nélkülünk, történik a paradigmaváltás, dimenzióváltás, felnőtté válás.
Az utóbbi években a legtöbb embernek egy nagy „belépőkarmával” kell /kellett szembenéznie, ami a megértéshez, meglátáshoz, ébredéshez segítette. Amíg nem történt meg az ébredés, addig ennek a tehernek a mértéke súrolhatta az elviselhetetlenség mértékét, ami betegséghez, mentális összeomláshoz, jelentős életminőség romláshoz, gyors halálhoz vezetett. Mindenki saját szabad akaratából választhatta az újat. Aki ezt nem tette az a régi rendszerrel együtt parkolópályán várakozik élete végéig, csekély fejlődés lehetőségével.
A két táborra szakadás miatt teljesen átalakul a környezetünk és az, hogy a jövőben kikkel vesszük körbe magunkat. Ez vonatkozik a szoros családi kapcsolatokra is. Teljesen elfejlődhettünk a vér szerinti családunktól, párunktól, ami kemény próbatétel sokak számára. Megváltozhat a munkahely, a lakóhely, az ország ahol élünk.
Én úgy látom, hogy a könnyebb vagy a nehezebb út választása 2023 októberéig mindenkivel megtörtént.
Eddig nem testben élő, asztrálsíkon lézező tanítók, Guide-ok próbálták felvenni velünk a kapcsolatot, hogy figyelmeztessenek most választunk, hogy melyik táborba szeretnénk tartozni a jövőben. Hosszú-hosszú évek álltak a rendelkezésünkre, hogy meghalljuk a figyelmeztetést. Az utóbbi években már az értékrendszerünk vizsgázott. Aki nem látott túl a test és az anyag határain, az elbukott. De azok is ide tartoznak, akik megtapasztalás nélkül, csak vakon hittek egy szellemi, spirituális útban.
Akár ezt, akár azt a tábort választottuk, a jövőben is csak olyan rezgések kerülhetnek velünk kapcsolatba amiknek/akiknek utat engedünk. Minden gondolat egy bizonyos minőségre, rezonanciára hangol. Ez a frekvencia csatorna nyílik ki és vonzza be a hozzá hasonlót. Innentől egyszerű: gondolatainkkal választjuk meg azt a frekvenciát és életminőséget, ahol az életünket élni szeretnénk.
A gondolataim figyelésének köszönhetően látom, hogy a végtelen szeretet és tudásáramlásnak mindig én magam szabtam határt, alacsony frekvenciájú gondolataimmal, korlátozott hitrendszeremmel, és kondicionálásaimmal.
Általában az emberek jobban tudnak panaszkodni, és azt mondogatni, hogy mit nem akarnak mint, hogy végre kimondják mit is szeretnénk. A panaszkodásnak nagyon alacsony a rezgése.
A közel 2 és fél éves Patagóniai elvonulásom során felvettem a kapcsolatot tanító Guideokkal, akik nem fizikai testben megnyilvánuló, nagyon magas tudás és szeretet szinten létező lények voltak. Készítettem egy táblázatot több száz szóval, hogy egy ingán keresztül azokra rámutatva információt tudjanak közölni. Az első tanításuk az volt, hogy több mint a felét lehúzatták a szavaknak, mert értelmetlennek találták, hiedelmeken alapulónak, vagy szerintük teljesen félreértjük, rosszul használjuk. A szavak között szerepelt : házasság, szeretet, spiritualitás, vallás, lélek, szexuális energia, fogadalmak, örökre, soha….
Azt mondták mindent el kell felejtenem, amit eddig tanultam. Megértettem, és igyekeztem törölni a múltat, de gondosan ügyeltem arra, hogy mindent, amit mostantól hallok lejegyzeteljek, nehogy akár egy percre is a nagy semmivel a kezemben maradjak, mert akkor hogyan számolnék el az életemmel, mit tettem idáig? Ezek után két évig írtam a tanításokat, és „jeleket kódoltam” majd egyik pillanatról a másikra azt az üzenetet kaptam, hogy mindent amit papírra vetettem dobjak ki, semmi sem maradhat. Ezen a ponton már ott tartottam, hogy két leürített bankkártyám is a szemétben landolt. Órákig meredtem a könyvemre, és szorongattam, mint egyetlen értéket, amit még magamból fel tudtam mutatni, aztán azt is megsemmisítettem. Nem tudtam hogyan tovább, csak azt tudjam, hogy nincs semmim, és nem tudok semmit. Ekkor nyílt ki a bőség áramlás kapuja, de már egy teljesen másik szinten. Utána is többször megtörtént, hogy amikor már biztonságban kezdtem érezni magam egy élethelyzetben, vagy biztosan a magaménak éreztem valamit eltűnt, és én kezdtem elöről, de már egy sokkal magasabb szinten. Már tapasztalatból tudom, hogy az elengedés után mindig sokkal sokkal jobb jön, de az elmém még mindig átéli a nagy halált, pánikkal, félelemmel , elveszettség érzéssel amikor a veszteség megtörténik.
Azt tapasztalom, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek ez a fajta ragaszkodás, és bizalmatlanság az új iránt az akadálya a továbblépésének. Lejárt, idejétmúlt, kifutott dolgokat szorítanak akkor is, ha az szenvedéssel, betegséggel, beragadással jár, képtelenek elengedni. Ha esetleg a sorsuk, vagy az “élet” veszi el tőlük akárhogy is szorítják, akkor az olyan mértékű traumával jár, ami után nem, hogy az újat nem képesek beengedni, de bebetonozzák magukat egy véget nem érő önsajnálatba, önsorsrontásba.
A valódi szeretet megtapasztalása, és egy bizonyos szinten élése most feltétel lett a túléléshez. Az a szeretet amire én utalok nem érzelem, ami jön-megy, és még csak nem is személyhez vagy feltételhez kötött. A szeretet az az áramlás, bölcsesség, ami nem tűri az elme kreálta megkülönböztetéseket. Az elme és a szeretet nem férnek meg együtt.
Döbbenetes, hogy mekkora nagy lehet a különbség pl. egy családon belül is a gyerek javára arra vonatkozóan, hogy ki éli a valódi szeretetet. De óriási a különbség párok között is, amikor az egyik felébred, a másik pedig nem.
Jelenleg az a legjobb ha a Legfelsőbb Létezőhöz, (aki/ami mindenki számára mást jelent), és/vagy a saját Önvalónkhoz kapcsolódunk. Ez egy csendes, szabályoktól és büntetésektől mentes, szeretetteli, szabadon engedő út. Itt már közvetlen, egyenes úton, segítők, közvetítők nélkül mi magunk intézzük a boldogulásunkat. Más ember csak a példamutatásával hathat erre az intim térre, azzal, hogy előrébb jár ezen az úton mint mi.
Minden tapasztalat azt mutatja, hogy egy viszonylag magas tudatosságszinten a szívben megfogalmazott vágy nagyon gyorsan megtörténik, ha a Legfelsőbb szinten kapcsolódunk, és ezáltal a Szívtérben élünk. Ez semmiképpen nem egy érzelmi, szentimentális állapot, hanem sokkal inkább egy elcsendesedett, kinyílt, magas minőségre hangolódás.
A Szívtérben csak olyan vágyak tudnak megszületni bennünk, amik abszolút összhangban állnak a saját egyéni kiteljesedésünkkel, teljességünkkel. Így, eleve nem akarunk olyan dolgokat, amik nincsenek összhangban a saját életutunkkal, azzal amire tervezve lettünk a leszületésünk előtt. A Szívbe helyezkedéssel gyors és látványos segítséget kapnunk pl. akkor ha egy fájó, romboló érzelem felbukkan. Ilyenkor szinte azonnal eltűnik a rossz érzés, hátrahagyva egy magasabb szintű rálátást, megértést, mély megnyugvással. Nagyon érdekes látni, hogy legtöbbször saját magunk vagyunk akadályai a rossz érzés és a rossz élethelyzet teljes elengedésének, mert szeretünk a fájdalomhoz, szomorúsághoz, reménytelenséghez ragaszkodni, félünk az ismeretlen újba lépni.