Sokan hangoztatják, hogy a guruk, mesterek, tanítók, vallási vezetők ideje lejárt, mert már önmagunk vezetői vagyunk. Igen is, meg nem is. Ha ezek a „tekintélyszemélyek” úgy, mint a jó szülők, először óvnak, tanítgatnak, készítenek fel az életre, aztán kellő időben elengedik a kezünket, az nagyon hasznos, sőt életmentő lehet. De nagyon kevés ember akar felnőni, ezert ők ragaszkodnak ahhoz, aki megmondja nekik merre menjenek. Zömében felnőtt testben élő gyerekemberek bolygója ez a Föld, akik elhullanának, ha nem lennének vezetve. De még akkor is ha alapvetően jól érezzük magunkat a bőrünkben, szükségünk lehet néha egy szakemberre, aki egy bizonyos életterületen hitelesre képezte magát úgy, hogy több időt, energiát fektetett egy adott témába mint mások, és éli is azt amiről beszél.
Az utóbbi évtizedekben hatalmas segítséget és tanítást kaptunk a felsőbb világokból ahhoz, hogy felnőjünk. Finoman érzékelhető volt, vagy tagadhatatlanul valós, hogy a Legfelsőbb Létezőhöz, vagy valódi Énünkhöz-Önvalónkhoz való kapcsolódás egy erős megtartottságot ad, és egy örömteli állapot, amiben minden elrendeződik. Más-más névvel illetjük, de esszenciájában azonos az élmény, amennyiben tényleg megtapasztaltuk. Ennek a kapcsolódásnak a természete a boldogság, béke, szeretet, nyugalom, életteliség, és annak tudata, hogy a világban megnyilvánuló kegyetlenkedés, hazugság, kapzsiság az emberi elme műve, ami téves kondicionálásokon, hiedelemrendszereken alapul, és szenvedést, küszködést, fájdalmat von maga után. Aki felismerte, hogy nem kell tétlenül elviselnie a szenvedést és boldogtalanságot, mint egy rajta kívülálló, felülről jövő büntetést és sorscsapást, hanem saját akaratából ezen változtathat, annak esélye volt/van könnyebben venni a jelen kor kihívásait.
Sok olyan szenvedés forrás van, ami nem felszámolható, de lényegesen megváltozható a hozzá való érzelmi viszonyunk, máshonnan láthatjuk, érzékelhetjük. (Szótár egyeztetés, hogy mit értek egyes fogalmak alatt az írás alján.) Ketté szakadt a világ a valós és valótlan értékek mentén. Akik a valódi értékek mellett köteleződtek el, elszakadtak azoktól, akik még mindig abban az idejétmúlt hiedelemrendszerben élnek, ami saját emberi fajunk kipusztításához vezet, és napi szinten léleknyomorító. Mostantól élesen megmutatkozik, hogy kik tartoznak ugyanabba a táborba. Az elavultból való kiszakadásnak egyáltalán nem a szelektív hulladékgyűjtés, a vegán életmód és a füstölőzés voltak a feltételei… Eddig egy spirituális bazárban bolyongtunk, nehéz volt kibogozni, hogy hol az igazság, kik a segítőink, ki is vagyok én? Ahány iskola annyi szóhasználat, félreértések, félremagyarázások, megtévesztések, itt-ott elvétve akadt egy-egy gyöngyszem. Lélek, Szellem, Isten, Gondviselés, Rendező elv, Nagy Szellem, Felső én, Isteni én, Önvaló, transzcendentális én, belső gyermek… Kevesen találták meg ebben az útvesztőben önmagukat, és helyüket a világban. Több fiatalra jellemző (kevesebb idősebbre), hogy már születésük óta stabil kapcsolatuk van az „felsőbb” minőségekkel, Önvalójukkal.
Többen közülük ezidáig önmaguk elfogadtatásával küszködtek, de ez mostantól változik, és amiben élünk ezentúl, az egyre inkább az ő világuk lesz, lassan kezdhetik belakni a teret. Ők egyszerűen csak élik azt, amit a többségünknek meg kellett tanulni. Nem ismerik az ezo-spiri szakszavakat, hiányoznak a rituális kellékek és szimbólumok, és nincs is szükségük rá, mert a fehér ruhába bújás, hangzatos, magasztos, elcsukló hang és a könnyes szemű megnyilvánulás még nem a valódi Énnel való önazonosulás ismérve. Az utóbbi években abból vizsgáztunk, hogy egy választott magas minőséghez tartottuk magunkat minden változások közepette, és ezt megalkuvások nélkül, őszintén képviseltük a világban, vagy megalkudtunk a hamis értékekkel. Hiteles énünk felvállalásával kockáztattuk, hogy kapcsolataink lényegesen átalakulnak, akár egyedül is maradhatunk, de inkább egyedül, mint megalkuvásban.
Közben a szabadságunk jutalmaként elkezdtük önmagunkban megtapasztalni egy mindentől független örömöt, boldogságot, ami pusztán a létezés öröme, nem pedig egy elért cél, vagy vágyálom beteljesülésének a következménye. Ez lehet, hogy most még csak pislákol, többször úgy tűnik ki is hunyt, de legalább már valódi Énünk, Önvalónk fénye próbál átszüremkedni az illúziók fátylán. Úgy érezhetjük minden látszólagos körülmény ellenére egyre inkább okafogyottá kezd válni a jövőtől való félelem, helyét átvette a megtartottság érzete. Tudjuk, hogy minden el fog rendeződni, pont úgy, ahogy az minket segít, akkor is ha az újba lépés erős lecsupaszodással jár. Nem tudunk már közösséget vállalni azokkal az emberekkel, akik úgy gondolják, hogy manipulációkkal és játszmázásokkal kell harcolniuk a létezésükért. Mindegy milyen jelmezben, eltaposottat vagy a taposót játszva, a legtöbb embert még mindig a veszteségektől és az egyedülléttől való félelem köti össze, tart egy táborban. Valójában mindenkinek erősen átrendeződhetett a megszokott világa, csak a változásokhoz való személyes viszonyulás milyensége és minősége tett különbséget közöttünk. Mindegy, hogy az úton hol tartanak azok, akik a minőséget választották.
Vannak akik még csak bukdácsolnak az út elején, de legalább az irány jó. Majd szépen beérik… Sokan hivatástudattal érkeztek a Földre, de eddig még a „hogyan” és a „mit” nem fedte fel magát. Ez is elkezdhet most kibontakozni. Ők a segítők, tanítók, gyógyítók, alkotók, új rendszerek és technikák létrehozói, építői. Vannak, akik már eddig is munkálkodtak, de erőteljes átalakuláson kellett átmenniük, transzformálódniuk kellett az újba. Nem kell hatalmas egyszemélyes világmegváltásban gondolkodni, pont elég ha az éppen odaillő darabja vagyunk a kirakós játéknak. A hasonlóak összerendeződése, egymás felé terelődése valójában még csak most kezdődik, lassan-lassan. Nem lesz átjáró a két tábor között. Önmagamról annyit, hogy csak azokkal tudok együtt dolgozni, barátkozni a jövőben, akikkel alapvetően egyeznek az értékeink. Nem vagyok tanító, és hittérítő, nem dolgom az alvók ébresztgetése, nem is okoz örömöt, sőt végtelenül lemerít a velük való kapcsolódás. Kevesen maradtak mellettem, de velük minőségi együttléteink vannak. Különböző utakon és iskolákon keresztül jutottunk el egymáshoz, de a felismeréseink, a világlátásunk hasonló.
Jelenleg a munkám során saját megdolgozottságom, ébredésem mértékében kapcsolódom a tiszta gyógyító energiához, hozok üzenetet a Forrásból. A hozzám fordulót közvetlenül a valódi Énjével, vagyis az Önvalójával kötöm össze, és elmondom mi az, ami a kiteljesedésében segíthet. Ezután megkezdődhet a közös munka gyógyulással, összerendeződéssel minden szinten. A fizikai testen kívül több láthatatlan testünk is van, amiket harmonizálni kell a teljesség, egészség, jóllét érdekében. Jó eltakarítani a múlt romjait, ami akár több élet lenyomatait is tartalmazhatja. A lélek pl. gyorsan és látványosan reagál a gyógyító energiára, de a fizikai test lassabban követi a változást. Visszatekintve az elmúlt közel 20 év intenzív emberekkel való foglalkozásomra, azt látom, hogy eddig az apai ágon öröklött gyógyító erő dolgozott rajtam keresztül, aztán magasabb szinten álló nem testben létező tanítók végezték a munkát helyettem, most pedig a saját megdolgozottságom mértékében, saját jogomon, tudok megnyilvánulni egy “feleslegességtől” mentes, közvetlen egyenes úton. www.edinacontactself.com Szótár egyeztetés: (én mit értek alatta…)
Lélek: A halál után a test elhagyásával sem szűnik meg létezni. Folyamatosan lenyomatokat gyűjt és tárolja azokat. Ezek az emléknyomok megváltoztathatóak, átírhatók, gyógyíthatók.
Önvaló/valódi Én: Egy mindentől független, isteni, halhatatlan, folyamatosan létező, örök, változatlan, abszolút tudatosság, az ember igaz természete. Nem változik, nem megváltoztatható, nem fejleszthető, csak felismerhető.
Valótlan Én/Ego: Az elmével, személyiséggel, testtel, gondolatokkal, érzelmekkel, érzékelésekkel azonosul tévesen. Folyamatosan változik. A halál után megszűnik, de elcsendesedett állapotban is teljesen visszahúzódik. Átírható, megváltoztatható, gyógyítható.
Legfelsőbb Létező: Az aki/ami a te számodra a legmagasabb, mindenek felett álló, mindent átható, nem különbséget tévő princípium. Az Önvaló része a Legfelsőbb Létezőnek azonos minőségük okán, ezért tovább is lehet menni, miszerint a kettő nem kettő, hanem EGY.
https://www.facebook.com/edinacontactselfhu/
