Az új energia valójában nem is új és nem is energia, de így “híresült el”. Inkább tágasabb tudatosságszinteken való létezés.
Itt a Földön lehetőségünk nyílt magasabb tudatosságszintekre költözni, ami teljesen átalakítja a környezetünket is. Másképp érzékeljük a valóságot, mint azok, akik a régiben ragadtak. Sőt, másképp éljük meg a valóságot, mintha két külön világban élnénk, miközben látjuk egymást, beszélünk egymással. Ez a tudatosságszint nagyon sok spirituális gyakorlással elérhető volt eddig is, de addig tartott, amíg mondjuk meditáltunk, aztán visszacsöppentünk oda, ahonnan kimeditáltuk magunkat. Most már, aki jól választott, neki nincs ki-be járkálás, beköltözött/éppen költözik be a magasabb tudatosságszint valamelyik fokára. Az elkövetkezendő évek során lehetőség lesz feljebb és feljebb emelkedni, de ez inkább tágulás, mint emelkedés.
Hosszú évek óta nem testben élő, asztrálsíkon lézező tanítók, segítők, Guide-ok hada próbálta felvenni velünk a kapcsolatot, hogy figyelmeztessenek most választunk, hogy melyik táborba szeretnénk tartozni a jövőben. Volt időnk, hogy meghalljuk ezt a figyelmeztetést. Az utóbbi években az értékrendszerünk vizsgázott. Aki nem látott túl a test és az anyag határain, az elbukott. De azok is ide tartoznak, akik megtapasztalás nélkül, csak vakon hittek egy vallásban vagy egy szellemi, spirituális útban.
Most már megtörtént a “világ” kettészakadása. A két tábor teljesen másképp érzékeli a létezést. Megszűntek a régi tájékozódási pontok, és senki sem tudhatja biztosan hova tartunk.
Vannak, akik a jól ismert régiben ragadtak és vannak, akiknek kitágult a lehetőségek tárháza és szabad akaratból írhatják át a sorsukat, annak mértékében, ahogy tágul a tudatosságszintjük és beengedik az új tudást. Ez az új messze túlmutat az összes írott hitrendszeren, ami alapján eddig éltünk, és amihez még mindig sokan próbálnak igazodni. A régi módszerek többsége nem adaptálható, egyáltalán nem segít a változásban, sőt visszahúz és olyan energiákkal, rezgésekkel kapcsol össze, ami már megbetegít, mérgez.
Az eddig alkalmazott törvények, szabályok és keretek elengedhetetlenek voltak a “gyerekemberek” számára, de az utóbbi években lehetőség adódott a tömegeknek is felnőni és tágasabb tudatosságszintre helyezkedni. Ez keveseknek sikerült és többnyire azok vették jól az akadályt, akik már eleve egy magas minőséggel születtek le a Földre, így csak emlékezniük kellett önmagukra és hátrahagyni a megtanult mintákat vagy azok, akik foglalkoztak az önismerettel, ami által felismerték, hogy messze többek a test határainál.
Velünk vagy nélkülünk, de megtörtént a paradigmaváltás, dimenzióváltás, felnőtté válás. Vannak, akik már ebbe az újba nőnek bele, de a többség a régiben alszik és süllyed egyre mélyebbre a félelem és szorongás mocsarába.
Az utóbbi években a legtöbb embernek egy nagy „belépőkarmával” kell /kellett szembenéznie, ami a megértéshez, meglátáshoz, ébredéshez segítette. Amíg nem történt meg az ébredés, addig ennek a tehernek a mértéke súrolhatta az elviselhetetlenség mértékét, ami betegséghez, mentális összeomláshoz, jelentős életminőség romláshoz, gyors halálhoz vezetett. Mindenki saját szabad akaratából választhatta az újat. Aki ezt nem tette meg, ő a régi rendszerrel együtt parkolópályán várakozik élete végéig, csekély fejlődés lehetőségével.
Akik az újat választották, nekik teljesen átalakul a környezetük és az, hogy a jövőben kikkel veszik körbe magukat. Ez vonatkozik a szoros családi kapcsolatokra is. Teljesen elfejlődhettek a vér szerinti családjuktól, párjuktól, ami kemény próbatétel sokak számára. Megváltozhatott és folyamatosan változhat a környezetük, a munkahelyük, a lakóhelyük és az ország ahol élni fognak.
Én úgy látom, hogy az oldalválasztás és az azt követő kiszakadás 2023 végéig mindenkivel megtörtént. Azóta már vannak, akik még egy szinttel feljebb léptek az Újban, ahol ezentúl is folyamatos lesz a fejlődés.
Akármelyik oldalt választottuk, a jövőben is csak olyan rezgések kerülhetnek velünk kapcsolatba amiknek/akiknek utat engedünk. Minden gondolat egy bizonyos minőségre hangol. Ez vonzza be a hozzá hasonlót. Innentől egyszerű: gondolatainkkal választjuk meg azt életminőséget, ahol az életünket élni szeretnénk. De az újban bonyolódik a helyzetünk, mert az embereket is meg kell válogatnunk, akikkel energetikai kapcsolatban állunk. Határt kell húzni azoknak, akik nem léptek vagy a jövőben nem lépnek szintet velünk. Az embertársaink iránt érzett együttérzés megmaradhat, de a saját energiánkból, életerőnkből nem kaphatnak, mert azzal osztozunk az ő általuk lehívott energiákon, ami erősen visszahúzó és megbetegítő lehet számunkra. Akik az újban is a folyamatos fejlődést választották, ők már 2025 közepétől le vannak védve a régiben ragadtak energiáitól, de nekik nincs is problémájuk a határhúzással.
Általában az emberek nem tudják, hogy valójában mit akarnak, azt meg pláne nem, hogy mi lenne valóban jó nekik. A gondolataik csaponganak és az érzelmek uralják őket, így folyamatosan ugyanazokat a köröket futják. A gondolataink fegyelmezésével teret engedhetünk a végtelen szeretet és tudásáramlásnak, aminek mindig saját magunk szabunk határt, alacsony minőségű gondolatainkkal, korlátozott hitrendszereinkkel, és kondicionálásainkkal.
A közel 2 és fél éves Patagóniai elvonulásom során felvettem a kapcsolatot tanító Guideokkal, akik nem fizikai testben megnyilvánuló, nagyon magas tudás és szeretet szinten létező lények voltak. Készítettem egy táblázatot több száz szóval, hogy egy ingán keresztül azokra rámutatva információt tudjanak közölni. Az első tanításuk az volt, hogy több mint a felét lehúzatták a szavaknak, mert értelmetlennek találták, hiedelmeken alapulónak, vagy szerintük teljesen félreértjük, rosszul használjuk őket. A szavak között szerepelt : házasság, szeretet, spiritualitás, vallás, lélek, karma, energia, szexuális energia, fogadalmak, örökre, soha….
Azt mondták mindent el kell felejtenem, amit eddig tanultam. Megértettem, és igyekeztem törölni a múltat, de gondosan ügyeltem arra, hogy mindent, amit mostantól hallok lejegyzeteljek, nehogy akár egy percre is a nagy semmivel a kezemben maradjak, mert akkor hogyan számolnék el az életemmel, mit tettem idáig? Ezek után két évig írtam a tanításokat, és „jeleket kódoltam” majd egyik pillanatról a másikra azt az üzenetet kaptam, hogy mindent amit papírra vetettem dobjak ki, semmi sem maradhat. Életemnek ebben a szakaszában már így sem maradt semmim, csak leürített bankkártyáim, ezért órákig meredtem a könyvemre, és szorongattam, mint egyetlen értéket, amit még magamból fel tudtam mutatni. Aztán azt is megsemmisítettem. Nem tudtam hogyan tovább, csak azt tudtam, hogy nincs semmim, és nem tudok semmit. Ekkor nyílt ki a bőségáramlás kapuja, de már egy teljesen másik szinten. Azóta is többször megtörtént, hogy amikor már biztonságban kezdtem érezni magam egy élethelyzetben, vagy biztosan a magaménak éreztem valamit eltűnt, és én kezdtem elöről, de már egy sokkal magasabb szinten. Sokan már tapasztalatból tudják, hogy az elengedés után mindig sokkal sokkal jobb jön, de az elme még mindig átéli a nagy halált, pánikkal, félelemmel, elveszettség érzéssel.
Azt tapasztalom, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek ez a fajta ragaszkodás, és bizalmatlanság az új iránt az akadálya a továbblépésének. Lejárt, idejétmúlt, kifutott dolgokat szorítanak akkor is, ha az szenvedéssel, betegséggel, beragadással jár, képtelenek elengedni. Ha esetleg a sorsuk, vagy az “élet” veszi el tőlük akárhogy is szorítják, akkor az olyan mértékű traumával jár, ami után nem, hogy az újat nem képesek beengedni, de bebetonozzák magukat egy véget nem érő önsajnálatba, önsorsrontásba.
A valódi szeretet megtapasztalása, és egy bizonyos szinten élése most feltétel lett a túléléshez. Az a szeretet amire én utalok nem érzelem, ami jön-megy, és még csak nem is személyhez vagy feltételhez kötött. A szeretet az az áramlás, bölcsesség, ami nem tűri az elme kreálta megkülönböztetéseket. Az elme és a szeretet nem férnek meg együtt.
Döbbenetes, hogy mekkora nagy lehet a különbség pl. egy családon belül is a gyerek javára arra vonatkozóan, hogy ki éli a valódi szeretetet. De óriási a különbség párok között is, amikor az egyik felébred, a másik pedig nem.
Jelenleg az a legjobb ha a Legfelsőbb Létezőhöz, (aki/ami mindenki számára mást jelent), és/vagy a saját Önvalónkhoz kapcsolódunk. Ez egy csendes, szabályoktól és büntetésektől mentes, szeretetteli, szabadon engedő út és biztonságos. Itt már közvetlen, egyenes úton, segítők, közvetítők nélkül mi magunk intézzük a boldogulásunkat. Nagyon kevesen képesek megfelelő “égi segítőket” hívni, én a jelen energiákban ezért nem is szoktam javasolni.
Minden tapasztalat azt mutatja, hogy egy viszonylag magas tudatosságszinten a Szívben megfogalmazott vágy nagyon gyorsan megtörténik, ha a Legfelsőbb szinten kapcsolódunk, és ezáltal a Szívtérben élünk. Ez semmiképpen nem egy érzelmi, szentimentális állapot, hanem sokkal inkább egy elcsendesedett, kinyílt, magas minőségre hangolódás.
A Szívtérben csak olyan vágyak tudnak megszületni bennünk, amik abszolút összhangban állnak a saját egyéni kiteljesedésünkkel, teljességünkkel. Így, eleve nem akarunk olyan dolgokat, amik nincsenek összhangban a saját életutunkkal, kiteljesedésünkkel. A Szívbe helyezkedéssel gyors és látványos segítséget kapnunk pl. akkor ha egy fájó, romboló érzelem felbukkan. Ilyenkor szinte azonnal eltűnik a rossz érzés, hátrahagyva egy magasabb szintű rálátást, megértést, mély megnyugvással. Nagyon érdekes látni, hogy legtöbbször saját magunk vagyunk akadályai a rossz érzés és a rossz élethelyzet teljes elengedésének, mert szeretünk a fájdalomhoz, szomorúsághoz, reménytelenséghez ragaszkodni, félünk az ismeretlen újba lépni.