Többen kerestek meg azzal az elmúlt hetekben, hogy úgy érzik nem a saját életüket élik, olyan dolgok történnek velük, amiről határozottan tudják, hogy nem hozzájuk tartoznak, nem lehet az ő sorsuk, méltatlan nehézségeket élnek meg és bekoszolódás érzésük van. Úgy gondolják, hogy ez a párjuk, szexuális kapcsolatuk miatt lehet vagy egy segítő szakembertől kapott kezelés hatására vettek át valamit.
Ez valóban egy lehetséges következménye annak, amikor az életerő energiánk összekapcsolódik valakivel. Kisebb-nagyobb mértékben ez eddig is így volt, de ez most kihangosodott, és a nyár végéig nagyon intenzív felismeréseket kapnak ebben a témában azok, akiknek a tudatossága már az új energiában van. Az új energia már a bőrünkön érezteti a hatását, átír minden eddigi szabályt, működési módot és most is kiköveteli a változtatást úgy, hogy erős tanítást ad.
Egy harmonikus kapcsolódásban nem a saját életerőnket adjuk, hanem a határtalan Forrás energia kapcsol össze. (Isteni, Szeretet, Univerzum energia… ki minek nevezi) Ameddig ez nem történik meg, addig mindig másokkal leszünk átszínezve, akár össze is koszolva.
Életerő energia és a szexuális energia ugyanaz, csak a formai megnyilvánulása más.
Ha szükségem van valamire, amit csak egy másik ember adhat meg nekem, az kényszerít arra, hogy akár a saját energiámmal fizessek érte. Ha ő is szükségben szenved és passzolnak az érdekek, akkor kapcsolódunk és megkezdődik az egymás közti energiacsere. Kölcsönös nyitás nélkül ez nem tud megtörténni. A férfi és a női energiák könnyebben kapcsolódnak össze, mind az azonos neműek energiái. 3-4 óra intenzív szexuális színezetű együttlét már elegendő, hogy két ember energiája teljesen összeolvadjon, aminek a következményét, akár hónapokig is cipelhetjük.
Következmény lehet a másik ember karmikus és lelki terheinek, energetikai szennyeződéseinek, visszahúzó koloncainak az átvétele, ami az átvételtől kezdődően akadályozza saját testi-lelki egészségünket. Egy idő után pedig a bőség áramlása is apadni kezd, ami mindent magában foglal nem csak az anyagiakat.
A legtöbb ember nincs jól önmagával és önmagában. Aki a saját jóllétét másoktól várja, annak kapcsolódnia kell, a kapcsolódásban pedig elvárja, kiköveteli, hogy a benne lévő hiány pótlódjon. Ez annyira természetes, hogy ezt hívjuk társas létnek, társkapcsolatnak. Pedig az ideális az lenne, hogy először mi magunk kerüljünk arra a “jól vagyok szintre”, ahol már szabad akaratból eldönthetjük, hogy kivel kapcsolódjunk és ne a szükség kényszerítsen rá.
Akinek a tudatossága szélesebb spektrumon tartózkodik, vagyis kiegyensúlyozott és teljes önmaga energiájában, ő nem SZÜKSÉGből kapcsolódik, hanem az azonos rezgés vonzza össze másokkal. Nem szorul rá, hogy méltatlan kapcsolódásokba bonyolódjon. Az összekapcsolódott energiák között megindul az áramlás, és aki csak egy kicsit is jobb energetikai szinten van, jobban van saját magával mint a másik, ő felé áramlik a lehúzó, nehéz energia, amit magába is szív, mint a szivacs. Akinek átveszi a csomagját, annak semennyivel sem lesz kevesebb, így valójában csak osztozik az ő sorsában. Együttélés, sorsközösség vállalás esetén, lehetőségek nyílnának számára egy jobb életre, de nem viheti magával az újba azt, aki a nehezebb terheket cipeli, régi mintákat, beszűkültebb látásmódot képviseli. Ezért neki kell a lehúzó környezetben maradni, miközben nem oda tartozik, és nem is tud azonosulni annak értékeivel. Amíg a kapcsolódás tart és utána is, amíg ki nem pörög a lenyomat, egy korlátozott sorsot él, nem azt amit saját jogán választhatna. Ha elég erős, akkor belül a minőségében érinthetetlen marad, de a külső körülményeket csak úgy tudja megváltoztatni, ha elvágja a saját energiából táplálást.
Így:
NINCS SZÜKSÉGEM A MÁSIKRA, NINCS SZÁNDÉKOM VELE KAPCSOLATBAN ÉS NINCS ELVÁRÁSOM FELÉ.
Ha nem arra tartom a másikat, hogy valamelyik szükségletemet kielégítse, nem akarom őt megváltoztatni, hogy számomra megfelelő legyen, nincsenek elvárásaim felé, akkor nem az életerő energiámmal kapcsolódom. Kifejezhetem felé az érzéseimet, érzelmeimet, gondolataimat, meglátásaimat vele kapcsolatban, de nem manipulatív céllal vagyis: az már nem az én dolgom, hogy erre mit reagál. Ha a másik romboló hatással van rám, el fog sodródni mellőlem, amennyiben nem tartom játszmában a saját (rejtett) szükségletemmel.
Ez a tápláló kapcsolódás alapja, ebből virágzik ki a valódi szeretet.
(de ez már egy másik írás)
Ez a szabály ugyanúgy ráhúzható és érvényes egy párkapcsolatra, mint bárki másra, akivel testközeli kapcsolatba kerülünk.
