Az én előrejelzéseim nem a világban történő változásokat írják le, hanem egy eddig nem tapasztalt változást követelő, újító energia hatását a tudatunkra.
Az energia erőssége adott, de nincs előjele. Nem pozitív, nem negatív (nem jó vagy rossz) csak egy hátszél, ami a választott irányba fúj. Az irány szabadon választható annak függvényében, hogy ki milyen minőségen és milyen értékrendszer alapján éli az életét, egyáltalán azon a tudatosságszinten van-e, ahol a szabad akarata már érvényesülhet.
Vannak akik, ráhangolódtak a változás szelére, ezért nyitottan állnak a jövő elé és rendelkeznek egy olyan belső kapaszkodóval, ami megtartja őket az erős változások közepette is, de vannak, akik pánikkal, félelemmel, ellenállással reagálnak a változásokra, ragaszkodnak az idejétmúlthoz, nem képesek újraírni önmagukat. Ők a letűnő világ foglyai maradnak.
Mivel ez a két tábor különbözőképpen használja az új energiát, ezért a jövőben minőségében és megélésben lesz más az életük.
A júniusi és a júliusi energiák arról szóltak, hogy nyomon kövessük hol folyik el az energiánk, hol engedünk be olyan energiákat, amik visszahúznak és hol van áramlás, töltekezés. Aki ráhangolódott erre az időminőségre már látja, hogy hol, kinek, minek kell határt húznia vagy nyitnia. Talán már azt is felismerte, mi készteti arra, hogy újra meg újra a saját “véréből”, életerejéből tápláljon másokat és meddő élethelyzeteket ahelyett, hogy befejezné a véradást vagy kilépne a helyzetből.
(Az energiák összekapcsolódásairól több helyen is írtam a blogomon.)
Az elmúlt évek felhívták a figyelmünket arra, hogy gyökeres változtatásokra van szükség. Az új energia új alapokra tud csak építkezni. Bátran el kell engedni azokat a hitrendszereinket, kapcsolódásainkat, amik a régiben tartanak. Ehhez és az új alapokra való építkezéshez szükség van kapaszkodóra, bizalomra és egy magasabb, szélesebb perspektívájú rálátásra. Ebben is segít az augusztus. Akiknek ez már meg van, azoknak belemélyülést, letisztultságot, egyértelmű irányba állást hozhat.
Sokan látják már, hogy a régi tanulmányaik, spirituális útjuk, hiedelmeik nem működnek, kifakultak. Ez nagyon is valós, mert az újban a magas minőségű esszenciának van csak létjogosultsága. Ami segíti azokat az embereket, akik a régiben ragadtak, már nem segítik azokat, akik az újat választották.
Az új energia tisztán, egyértelműen, közvetlenül a Forrás/Isteni energiához, a Legmagasabb minőséghez kapcsol. Egyre többen élik meg ezt a kapcsolódást anélkül, hogy valláshoz, ceremóniához, spirituális, new age-es, ezoterikus, mitikus és misztikus vonalakhoz kötnének.
Kevés ember volt képes arra az elmúlt időszakban, hogy újra tanulja az őt körülvevő világot. Ehhez a tanuláshoz elengedhetetlen volt az elcsendesedés, befelé figyelés és a személyes megtapasztalás mutatta az utat.
Az elmúlt években mindenki számára nyitva állt a kapu egy magasabb értékrendszer felé, de kevesen léptek be rajta.
Az új energiában már a Szívtérből hozzuk a döntéseinket. A Szív, Szív hangja, Szívtér semmiképpen sem a fizikai szívet jelenti és NEM (!) az érzelmeinket. Az érzelmekre hallgatás megbízhatatlan és az elméhez tartozik, ugyanúgy mint az “agyalás”. Mindkettő bejáratott, tudatos vagy tudattalan mintákat, kondíciókat ismételget, akkor is ha az újdonság látszatát kelti. A Szívhang meghallásához hátralépésre van szükség az “én tudom”, “én érzem”, “én kitalálom”, “én megoldom”-ból. Hátralépni az énből, mert ez a hang csak a csendben szólal meg. A Szív a Forráshoz, Istenhez (ki-ki nevezze meg hite szerint) van bekötve, ahonnan olyan iránymutatások, információk, sugallatok érkeznek, amik MINDIG a teljességünkbe vezetnek vissza. Nincsenek törvényei és szabályai, amit le lehetne írni és betartani, mert ez egy aktuális útmutatás, egyénfüggő és még azon belül is mindig a jelen pillanatra reagál. Lehet, hogy ami egyik nap még helyes volt és előrevivő az egyén számára, másnap már nem az. Ami az egyik embernek segít, a másikat visszarántja. A Szívből élés megadja a szükséges megtartottságot, lelki békét és együtt változást az újjal.
Vannak, akik ennél is tovább mennek és a valódi Énük felismerésével végleg le akarják zárni a leszületéseik sorozatát még ebben az életben. Aki ebbe az irányba törekszik, annak jó hír, hogy az augusztusi energia várhatóan erősen megtépázza majd a valódi Ént elfedő fátylakat is. A valódi Én/Önvaló nem egyenlő egy egészséges személyiséggel bár ez utóbbi szükséges feletétele az Övalóba mélyülésnek. A Szívből élés sem jelenti még az Én felismerését. Itt most szótár egyeztetés szükségeltetik. Saját megtapasztalásom szerint és ahogy a mesteremtől hallottam: „Az Önvaló egy mindentől független, halhatatlan, folyamatosan létező, változatlan, megváltoztathatatlan, abszolút tudatosság, az ember igaz természete. Az Önvaló folyamatosan jelen van és nem a törekvés által fejlődik ki, így csak felismerni lehet, miután eltávolítottuk az elfedő fátylakat, -vagyis a hamis ént-. A hamis én az elmével, személyiséggel, testtel, gondolatokkal, érzelmekkel, érzésekkel, érzékelésekkel azonosul. Ezért minden típusú megtapasztalás, ami leírható, beazonosítható még nem az Önvaló.
Akiket sem a Szívben élés, sem az Önvaló nem érdekel, egyéb alternatív kapaszkodójuk sincs, ami belső megtartottságot adna a nem kívánt változások esetén, azoknak várhatóan komoly nehézségeket hoz majd a szeptember és az október. A változást generáló energia elviselhetetlenségig fokozza bennük a feszültséget, a rossz hangulatot és a tehetetlenség érzetet. A városokban való összezártság besűríti és kihangosítja az energiájukat, ezért aki ezzel nem tud és nem is akar azonosulni -és megteheti-, vonja ki magát ebből a közhangulatból.
Az ősz forgószélként felkap mindenkit, hogy aztán letegye abba a környezetbe, amibe szándéka szerint invesztált, ahol abból főz majd, amit bespájzolt. Vannak, akik kétségbeesetten, félelemből, pánik hangulatból próbálják a jövőjüket bebiztosítani atombiztos befektetésekkel, vidékre költözéssel és gazdálkodással, hogy majd túléljenek akkor is, amikor mások nem. Eltervezik, hogyan védjék meg önmagukat és a családjukat a városokból kirajzó éhes hordától. Vagy egyszerűen csak kirepülnek majd a madnessből egy földi Paradicsomba. Ez is spájzolás. Spájzolása a félelemnek, szorongásnak, elszigeteltségnek, ellenségkép gyártásnak. Ugyanaz a gondolkodási minta, mint aminek a következményei elől menekülnek.
Nem az elköltözés/kiköltözés ötletével van a baj, mert egyre több embernek ez lesz az az irány, ami őt a közepében tartja, amiben kiteljesedhet, de ha pánik és félelem motiválja a költözést, akkor a választott helyen is ez lesz az alaphangulat. Akinek a Szívtérben születik meg a higgadt, nyugodt döntés, azokat az új élethelyzet meg fogja tartani és olyan környezetet teremt köréjük, amiben értékes újat lehet létrehozni.
Az elkövetkező időszak nem a magányos hősök korszaka, de a hagyományos csoportosulások sem lesznek már működőképesek, mert ezentúl nem csupán egy közös cél terel egy zászló alá össze gyakorlatilag akárkit, hanem az azonos szinten és értékeken levés. Nem az számít, hogy ki mit mond az értékről, hanem az kalibrál egy bizonyos hitelességi szintre, hogy aszerint is él. Napi szinten benne van, tapasztalja, kompromisszum nélkül abba az irányba invesztál. Ez színezi át az energiaterét és vonz be hasonrezgésűeket. Az új energiás kapcsolódásokban önálló életvitellel rendelkező emberek adják a tudásukat, osztják meg a szabadidejüket egymással. Bármikor tovább állhatnak és egyszerre több csoporttal is kapcsolatot tartanak. Mindenki azt csinálja, amiben a legjobb, amihez ért. A kommuna és szekta feeling már nem lesz vonzó.
A környezetünk kialakításában is megmutatkozik a két táborra szakadás az attitűd mentén, ugyanúgy mint az élet minden más területén is. A két tábor lakóinak nem lesz közös metszéspontja.
Nem idealizálom a jövőt. Úgy látom, hogy elkerülhetetlenül szemtanúi leszünk saját fajunk hanyatlásának, ami akár a teljes kipusztulásunkhoz is vezethet, de nem mi leszünk az első civilizáció, akik jöttek, aztán eltűntek a Föld története során.
Az egyén szempontjából viszont nagyon is fontos ez a leszületés. Azt szoktak mondani, hogy a halálunk óráján semmit és senkit nem viszünk magunkkal. Ez nem igaz. Akkor és ott az egész életünk kvintesszenciája mutatja meg magát és mi magunk fogjuk megítélni az értékét, függetlenül attól, hogy a világ mit gondolt rólunk. Ezzel az őszinte szembenézéssel nem érdemes a halálunkig várni, mert most még bármikor változtathatunk, ha nem tetszik a látott kép. A halogatás, kifogások gyártása és a másra mutogatás vissza fog ütni.
