EdinaContactSelf
Az utóbbi évek energiái erősen megrázhattak mindenkit, szétesett körülöttünk a megszokott világ, miközben folyamatosan bekérdezett: hajlandó vagy teljesen elengedni az eddig felhalmozott tudásodat, mintáidat, ragaszkodásaidat, és befogadó lenni az újra? Hajlandó vagy elengedni azokat a kapcsolódásokat amik nem ebbe az irányba segítenek, sőt visszahúznak, akadályoznak? Hajlandó vagy elengedni őket, akkor is ha netán a saját családodról, életed párjáról vagy a megélhetésedről van szó?
Pár évvel ezelőtt kezdtem el felkészíteni a csoportjaimat, hogy lehetőségünk lesz ebben a fizikai testben, itt maradva ezen a Földön, két nagyon különböző valóságba költözni, akármilyen eszementnek is hangzik.
A globális események mindannyiunk számára adottak lesznek, de az, hogy ez egyénileg kit hogyan érint, az nagyon különböző lehet. Nem úgy, mint amikor ugyanazt a filmet nézzük, de különbözőképpen reagálunk rá, hanem ugyanabban a moziteremben, ugyanazon a mozivásznon, egy teljesen más film pereg számunkra mint a mellettünk ülőnek.
2023 szeptemberéig el is dől, hogy ki melyik valóságban fogja tapasztalni a világot, melyik filmre vett jegyet. A film választása az alapján történt, hogy ki melyik irányba invesztált. A múlt mintáiba ragadt, vagy elengedve azt a veszteségeivel együtt, nyitott az új felé?
Egyelőre még van aki a múltat kukázza, de van akinél már az újba való berendezkedés történik. Van akinek most nagyon nehéz, de hamarosan kisimul, és van, aki innentől kezdve egy csúszdán ül, annak ellenére, hogy jelenleg sokak számára irigyelt élethelyzetben él.
Rendeződünk a valós érdemeink alapján. Ha a múlt elengedése szándék szerint már megtörtént, akkor a tényleges fizikai elodódás is követni fogja, akkor is, ha ez jelenleg nem így néz ki. Az anyag és a fizikai test mindig később követi a belső letisztulást és a lélek döntését. És fordítva is igaz, ha ez az elengedés nem történt meg, akkor hamarosan megjelenik a fizikai világban is a következmény.
Néhányan úgy érzik, hogy miközben az ő elméjük is hangosan kiabálja, hogy most az van amikor be kell pánikolni, stratégiát kell kidolgozni a túlélésre, mélyen legbelül nyugodtak tudnak maradni, érzik, hogy meg vannak tartva, és minden így van (a) Rendben.
Pár évtizede kezdett szélesre tárulni a Földi emberek számára az a kapu amin keresztül a magasabb dimenziókba, létsíkokba lehetett betekintést nyerni. Így már nem csak azok tapasztalhatták meg a látszatvilág mögötti valóságot akiket a hitük és a gyakorlásuk vezetett.
Az elődeinkhez képest mi könnyebben felvehettük a kapcsolatot a megfoghatatlannal, a függöny mögöttivel. Ezért szaporodtak el az ezo, spiri tanfolyamok, mert azonnal lehetett érezni valami nem megszokottat, így könnyen eladhatóvá vált az okkultizmus, spiritualizmus, new age… Az, hogy valójában mit érzékeltek, és mit adtak el, az egy másik kérdés…
De ez most változik. Többen érzik, hogy a fentről érkező segítség és égi megtartás halványul el, záródik a kapu, nem működnek a spirituális gyakorlataik, technikáik, mantráik. Vagy pont fordítva, nagyon is érzik, mert átmentek a kapun…
Akik nem foglalkoztak önmaguk és életük céljának a mélyebb megismerésével, azok mostantól nagyon-nagyon húzós körülmények között találhatják magukat, akár fizikailag, akár lelkileg, függetlenül a felhalmozott anyagi és szellemi birtoklásaiktól.
A legtöbb embernél eddig a szexuális energia alacsony, primitív, ösztön szinten működött. Feszít, ki kell engedni, újra feszít, újra kiengedni, az érzelmi kapcsolódás nem feltétel. Felsőbb szinten már az érzelmi kielégülés igénye is megjelenik, amihez elengedhetetlen egy olyan társ, aki ezt biztosítja. Akiknél már ez is meg volt, azok a beteljesedés magasabb fokait kezdhetik megtapasztalni, ahol már a hangsúly a szexuális energia összeolvadásán van. Sokkal intenzívebb érzéseket lehet átélni, mint az eddigi szinteken, mert messze túlmutat a fizikai test korlátain, de ez csak a megfelelő társsal tud működni. A legfelsőbb szinten pedig már nincs szükség szexuális energiához és partnerhez sem a teljesség megéléséhez.
A szexuális energiáról és a párkapcsolatokról már írtam kimerítő részletességgel.
De akik még mindig a régi minták és programok alapján működnek, azoknál a többi ember manipulálása és a játszmázás a túlélése záloga lesz, ami rányomja a bélyeget az emberi kapcsolataira is. Magasabb szinteken ez megszűnik, mivel a tiszta kapcsolódás olyan transzparenciával jár együtt, amiben értelmét veszti mindenfajta megtévesztésre, titkolózásra való szándék vagy, hogy mást mondjunk mint amit gondolunk. A kapcsolatokat az energiák összeillése hozza létre. Nem fejben dől el, hogy kivel szeretnénk kapcsolódni, egymáshoz rendeződünk akármilyen távolságból is, de mi ketten dönthetjük el, hogy mit kezdünk a lehetőséggel.
Visszatérve az írás elején említett két különböző valóságban élésre.
Az azonos valóságban levés még nem jelenti azt, hogy ott mindenki jóban lesz egymással, mert közöttük is jelentős energetikai összeférhetetlenség lehet. Minden típusú kapcsolódásra igaz, hogy közel azonos szinten és minőségen kell lenni.
Szeptembertől kezdődően egyre megterhelőbb lesz a„nehezebb” rezgésűekhez kapcsolódni, mert erősebben lesz visszahúzva az aki már „kikönnyült”. Nem lehet büntetlenül egyoldalúan táplálni a másikat. Kis mértékben lehet emelni rajta, de ez elenyésző ahhoz képest, hogy a gazdatest mekkorát zuhanhat a saját szintjéről. Ilyen kapcsolatokban elkerülhetetlen lesz a felismerés, hogy: „ez nem az én életem, nem az én filmem, nekem ehhez semmi közöm”. Párkapcsolatokban a legszűkebb keresztmetszeten át töltődik a bőségszaru. A legszűkebb keresztmetszet az a nehezebb társ. Az ő szintjének megfelelő feladatok határozzák meg az életkörülményeket, az ő hangulata és tudatosságszintje adja meg a kapcsolat alapszínezetét, amit folyamatosan balanszírozni kell(ene). Ez eddig is így volt, de most várhatóan fokozódik olyan mértékig, ami már kilépésre kényszeríti azt aki nem a saját szintjén van.
Ugyan vannak azok, akik azért jöttek a Földre, hogy magas minőségen támogassák a fejlődésre szorulókat, -ez a missziójuk-, de ők nagyon kevesen vannak, és a tálentumukat nem párkapcsolatra kell pazarolniuk. „A munkát nem visszük haza.„
Minden típusú kapcsolódásra vonatkozik mostantól:
Két különböző tudati valóságban élő embert mindig egy üvegfal fogja elválasztani egymástól, egymás számára érinthetetlenek maradnak!
