Új időszakba, új időminőségbe léptünk, aminek az elsöprő hatása már eddig is kisebb-nagyobb változásokban, veszteségekben nyilvánulhatott meg az életünkben. Az új energia, amiben már benne vagyunk és mindenki számára érzékelhető, ezentúl vagy SZÉTZILÁL vagy MEGTART. Aki nyitott és rugalmas, felismerhette ennek a megtartó erejét, akik az idejétmúlt működési módokkal reagálnak a kihívásokra, azokat pedig szétzilálja. Az energia intenzitása mindenki számára egyformán adott, de azt, hogy milyen irányba vigyen, azt mi választhatjuk meg.
Azokat támogatja ez az időszak, akik nem félnek elengedni saját jól berögzött működésmódjaikat, visszahúzó kapcsolódásaikat és képesek akár radikálisan is változtatni az életükön. Alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, miközben szilárdan ragaszkodnak a belső értékeikhez. Fejlett lelki és mentális ellenállóképességük van, ami azt segíti, hogy az életünk során felmerülő nehézségek, sorscsapások, traumák után is megerősödve álljanak fel. A jó hír, hogy ez fejleszthető és fejlesztendő.
Most arról írok, ami a jelen korban egy kiegyensúlyozott, mentálisan és érzelmileg egészséges felnőtt léthez hozzátartozik. Nem baj, ha még csak az elszántság és az irány van meg, már a kis lépések is a javunkra válnak.
Olyan időminőségben vagyunk, ahol tiszta lappal indulhatunk. (A miértjéről már többször írtam, ezért erre már nem térek ki.) Ez azt jelenti, hogy mindegy milyen úton-módon jutottál el a mostba, mi hozott el idáig, min kellett keresztülmenned, milyen örökségeket és traumákat cipelsz, a kérdés az, hogy: feldolgoztad-e már annyira a múltad terheit, hogy most végre elengedheted és bűntudat, szégyenérzet, megbánás, vezeklés, kompenzációk nélkül újat kezdj? Meg mered engedni magadnak az újra kezdést?
Saját életminőségünk javításáért nekünk magunknak kell felelősséget vállalni, olyan mértékben, ameddig ráhatásunk van, ami pedig megváltoztathatatlan, azt elfogadni. Mindegy, hogy váratlanul érkező sorscsapás vagy születés óta ártalmas környezetben nevelkedés okozza az elbillenést, tartozunk önmagunknak és a környezetünknek azzal, hogy ezt középre tesszük. A közepünkbe rendeződés nem tud egyik pillanatról a másikra megtörténni és feltételei vannak.
Ezen az úton szinte mindannyiunknak szükségünk van alkalomadtán támogatásra. Ezt fel kell tudni ismeri és segítséget, útmutatást kérni, amikor önerőből nem megy. A mostani időszak még azoknál is elveszettség érzést okoz, akik eddig kézben tartották az életüket, mert nincsenek tapasztalataink az új energia hatásáról, nem tudjuk hogyan működik, csak azt tapasztaljuk, hogy mindent átír.
Az ellenállóképességhez tartozik még az elavult kondíciókra, programokra, hiedelmekre való rálátás, majd ezek tudatos átírása a jelenkor követelményeinek megfelelően. Ekkor kezdődhet el a gyógyulás, ami érzelmi sérülésekre és a fizikai testre is hat.
Kell egy túlélő eszköztár, aminek része az önmagunkba vetett hit. Van akinél ez túlmutat egy magasabb megtartó erőben való hit felé. Mindegy mi segít hozzá, hogy rátaláljunk a belső biztonságunkra, megtartottságunkra, arra, hogy bármi történik azt hárítás helyett fogadjuk és a helyén kezeljük, képesek legyünk mások felé empátiával nyitni, de ugyanakkor a szükséges határainkat is ki tudjuk jelölni, az a fontos, hogy működjön. A vak hit és a komolytalan álspiritualitás nem tudja ezt a szerepet betölteni, nem tart meg, haszontalan.
Tisztánlátás. Egy kibillent állapotban szükség van arra, hogy a problémára egy magasabb nézőpontból lássunk rá. Kreatív, rugalmas megoldásra, ami semmiképpen sem az aktuális érzelmi állapotból hozott végleges döntés vagy egy régi mintákból adott idejétmúlt válasz. Emberek, történések érkeznek az életünkbe, nem véletlenül. A legtöbben azonnal rávetítik az elképzeléseiket, vágyaikat, elvárásaikat, félelmeiket… a másikra, az eseményre. Ne akard a világot a saját elképzeléseidbe préselni! Ne azt lásd, amit látni akarsz, hanem egy nyugodt szemlélődésből nyitottan és befogadóan figyelj! Ehhez bátorság kell, de a nagyobb képet tekintve minden történés az Egységbe rendeződésed irányába visz, akkor is ha úgy tűnik, hogy éppen elvesz vagy büntet. Engedd hogy az elképzelésed átíródjon. Valójában mit hozott ez az ember, ez a történés az életedbe? Ismerd fel azt is, hogy egyáltalán dolgod van -e még a történettel vagy csak hagyni kell tovább állni, mert ez már nem a te sztorid, csak egy régi karmikus tartozás, minta, program pörgeti éppen ki magát. Felbukkant ugyan, de már nem tud beszippantani, mert már nem vagy játszótárs hozzá, meghaladtad a szerepedet. Talán soha nem is volt a te történeted, mert születésedkor nem erre a minőségre lettél hitelesítve, de útközben tévedésből magadra vetted.
Elengedhetetlen a szoros kapcsolataink minőségi szintje is. Ha egy kapcsolódás nem kölcsönös együttműködésen, empátián, nyitottságon, hasonló értékeken és bizalmon alapul, akkor az csak viszi az energiát, visszahúz. Ebben az esetben meg kell tudni húzni a határainkat vagy teljes elengedéssel, leválással tartani a távolságot. Ezentúl egyre elviselhetetlenebbé válik majd azoknak a társaságában lenni, akikkel nem azonos az értékrendszerünk, nem azonos minőségi irányba tartunk. Itt nem segít az auravédelem, mágikus praktikák, csak az elhatárolódás fizikailag, és gondolatban is. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor csak követni a szabályt: “Ne legyen semmiféle SZÁNDÉKUNK és ELVÁRÁSUNK a másik felé.” Azt jelenti, hogy nem akarom őt megváltoztatni semmilyen irányba sem és nem várom el tőle, hogy bármit tegyen az én elvárásaimnak megfelelően. Ez a valódi energetikai védelem. Minden egyéb belebonyolódással már kaput nyitunk felé, amin be is fog sétálni.
Legyünk tudatosak a felbukkanó érzelmekre és éljük is meg őket, de belezummolni egy érzelmi spirálba anélkül, hogy tisztába lennénk átmeneti jellegével csak a felszínen kapirgálása az önismeretnek. Az érzelem is csak egy jövő menő állapot, úgy mint a gondolatok áradata. A valódi megtartó erőnk ennél mélyebben van. Ezért képesnek kell lennünk a gondolatainkat is tudatosan befolyásolni. Nem hagyhatjuk, hogy a negatív gondolataink, érzelmeink elsodorjanak. A gondolatainkkal különböző minőségi szintre tudjuk belőni magunkat, itt nyitunk csatornát a hasonló minőségű, ezzel analóg történeteknek. Hasonló a hasonlót vonzza. Minden cselekedetet egy gondolat előz meg, a gondolatot pedig egy erős hiedelem, bizonyosság, programozottság. Ez a bizonyosság, hajtóerő jöhet az elméből vagy a szívünk mélyén a csendben lakozó Valóságból. Az utóbbi mindent visz, míg az elme erős hiedelmei csak arra jók, hogy fájdalom árán rommá törjenek. Ha nem tölt el megnyugvással az, amiben most vagy, az lehet egy ilyen korábban útnak indított erős hiedelem, gondolati minta következménye, ami nem segített a kiteljesedésedben, visszahúzott. Ezeket kell átírni vagy lehántani, mert nem a tiéd, csak magadra vetted, tévesen azonosultál velük.
Az utolsó állomás, amikor már tudatosan nem azonosulunk a külső/belső megtapasztalásokkal, érzéseinkkel, érzelmeinkkel, érzékeléseinkkel, gondolatainkkal, emlékeinkkel. A hangsúly a NEM AZONOSULÁS-on van! Látod őket, emlékszel rájuk, tudsz róluk beszélni, de csak nézője vagy ennek a mozinak. Te, vagyis a valódi Éned érinthetetlen. Súlyos sorscsapás esetén is a valódi Én felismerése és az abban tartózkodás nyújt valódi gyógyulást, megnyugvást, védelmet. Enélkül nem látom, hogy bárki képes lenne tartós megnyugvást, boldogságot találni az életében. Ehhez viszont érett, mentálisan egészséges személyiség szükséges.
Életünk minőségének fokmérője többek között a belső megelégedettségünk és a kölcsönösen tartalmas kapcsolódásaink. A belső harmónia megteremti a számunkra megfelelő környezetet és biztonságot, de fordítva nem igaz. Egy hamis igényekre épülő élet nem ad belső megérkezettséget, beteljesedést, elégedettséget és örömet, akármennyire jól néz ki kifelé. Most erősen változik az, ami eddig értékként lett kikiáltva. A gyorsan minél többet felhalmozni és azt megtartani bármi áron már egyre kevesebb embernek vonzó. Sokan érzik úgy, hogy már nem béklyókat akarnak, hanem szabadságot és örömteli életet. Mindenkinél más és más formában jelenik meg az az önazonos környezet, amiben ez kiteljesedhet. Van akinek az a bőség és a jólét, hogy hosszú évekig úton van a világ körül és helyi emberek között él, idegen kultúrákkal ismerkedik. Van aki a hivatásában teljesedik ki, ér el sikereket és találja meg az örömét. Van akinek egy azonos értékeken és hasonló gondolkodáson alapuló közösség megteremtése okoz örömet, van akinek a szűkebb családja. Ezt hangosította ki most az új energia. Miben tudsz te kiteljesedni, mi a te életed? Mire lettél már születésedkor tervezve? Valójában mi okoz örömet? Ha meg van a válasz és abba hitelesen beleállsz, a környezeted is ebben támogat -főleg azzal, hogy ők maguk is ebbe az irányba tartanak-, akkor megteremtődnek a szükséges feltételek. Nagyon sok fiatalon látom, hogy nekik az már természetes, hogy ez így működik, így is élnek.
Engem az eddigi változások oda vezettek, hogy ki kell mondjam: felelősségteljesen csak azokkal tudok foglalkozni, akiknél a fent leírtak legalább irányában meg vannak, mert akkor az már fejleszthető, csiszolgatható, van alap amire lehet építkezni. Hitet adni, annak akinek nincs, megtartani az elesettet, aki magát nem képes tartani, az egy misszió vagy egy több éves képzettséget igénylő komoly hivatás. Sokkal kevesebben alkalmasak rá, mint képzelik, én magam sem tartozom közéjük.
Az utóbbi évek során főleg olyan emberek találnak meg, akik nyitottak voltak arra, hogy egy újba lépjenek. A legtöbben mostanra a változások és nehézségek ellenére is felfedeztek magukban egy belső nyugalmat, örömet, erőt és bizonyosságot abban, hogy bármi történjen, meg vannak tartva. Ez ingadozhat, de legalább már meg van a mihez képest. Közülük többen érezték idegennek magukat ebben a világban, de nem törtek meg hinni abban, hogy ezt az életet másképp is lehet élni, mint ahogy eddig tettük. Ők járnak hozzám csoportba is, (ahova egyébként folyamatosan lehetőség van csatlakozni). A hasonló gondolkodás hozott össze minket, a csoportozás pedig egy találkozási forma ahol együtt, de nem egymásba kapaszkodva próbálunk egy élhetőbb, szeretettel telibb életet megteremteni a mikro környezetünkben. Együtt fedezzük fel az új időszak lehetőségeit, áldásait, buktatóit. Ki tudjuk mondani, hogy alapból jól vagyunk, a problémák ehhez képest merülnek fel, majd tűnnek el. Ez nem egy álomvilágban élés és tagadás, mert benne van az elfogadása annak is, hogy a jelenlegi káosz a világban még csak a kezdet, hiszen saját fennmaradásunk is veszélyben van ezen a bolygón. Valószínűleg tömeges katasztrófáknak leszünk mi magunk is szemtanúi, de ezeket a változásokat is lehet saját személyiségük építésére, gyógyulásra fordítani, vagy végre felismerni a valódi énünket, amit valószínűleg életek óta halogattunk. Én erre az utóbbira igyekszem irányítani a figyelmet: ismerjük fel és tapasztaljuk meg, hogy az elménk az, ami valóságosnak hitt világokat teremt.
