Akár tudunk róla, akár nem, az utóbbi hónapokban vizsgáztunk/vizsgázunk, hogy a régiben ragadunk, vagy az újba lépünk. Az égiek a mi kis házimozinkban megrendezték nekünk azt a jelenetet, amin eddig a legtöbbször elhasaltunk és keményen az arcunkba tolták, hogy mi az amihez ragaszkodunk, akkor is ha már nem kellene.
Meg kell mutatnunk, hogy nem csak megértettük a tanításokat, de most tiszta szívvel, teljes megértésből végre másképp csináljuk, átértékeljük, elengedjük ami hátráltat.
Vannak, akik még vizsgáznak, de 2024-re mindenki megmérettetik, aztán elkezdjük belakni a választott világunkat, ami sokaknak tartogat majd meglepetéseket…
Akik az újat választják, azoknak véget ér a gyermekkor, amikor az asztrálsíkon magas szinten álló Guideok, Tanítók, Gyógyítók “helyettünk törölték ki a fenekünket”. A jó segítők minden eszközt és tanítást megadtak ahhoz, hogy most már önerőnkből álljunk meg a lábunkon. Nem halat adtak az éhezőknek, hanem megtanították halászni azokat, akik erre befogadóak voltak. Saját érdekünkben hagynak magunkra a vizsga idejére, ami a felnőttségről szól.
Akinek ez életkora ellenére sem sikerül önmagáért felelősséget vállalni, annak nehéz élete lesz.
Az elmúlt évtizedekben intenzíven tanítottak hogyan tudunk közvetlenül a Felső Énünkhöz, az Önvalónkhoz, a Legfelsőbbhöz, kapcsolódni, először a segítségükkel, aztán már nélkülük is. Bepillantást engedtek abba a világba, ahol az elménket elcsendesítve a valódi énünkben vezettetve vagyunk.
Nyitva volt a kapu, amin ömlött a tudás, ezért szaporodtak el annyira az ezo-spiri tanfolyamok, tanítások. Aki jól választott és nem dőlt be a gyenge, gagyi, hamis tanításoknak azok ráébredtek az új energiára és elkezdték belakni. Akik nem, azok változatlanul kapcsolódni fognak a régi Föld segítő szellemeivel, entitásokkal, idejétmúlt tanításokkal, ami a régiben tartja őket.
Pont itt hasad most ketté a világ. Vannak, akik benne maradtak a téves önazonosulásukba, a hamis énjükbe, elméjükbe, akkor is ha spirituális ruhába bújtatták és vannak azok, akik „átláttak a szitán” és egyre inkább az Önvalójukkal, igaz természetükkel azonosulnak.
Nem arról szól a vizsga, hogy Buddhává váljunk. Egyelőre teljesen elegendő annyi megtapasztalás, hogy nem a testem vagyok, hanem….(itt kezdődik a valódi spirituális út és az önkutatás). Egyedül jöttem erre a Földre és egyedül megyek tovább, csupaszon. Magas szinten pedig:
minden, ami az elméhez tartozik, gondolataim, érzelmeim, érzéseim, érzékeléseim mind múlandóak, a test-elméhez tartoznak, nem azonosulhatok velük. Éppen ezért a fájdalmam, szomorúságom sem én vagyok. Fáj a test/jó érzése van a testnek, sajog a lélek/szárnyal a lélek, kavarognak a gondolatok az elmében/elcsitultak a gondolatok az elmében, hideg van/meleg van… minden jön-megy, de ÉN, az aki valójában vagyok érinthetetlen!
Ha ezt folyamatosan szem előtt tartjuk, akkor egy idő után beérik a gyakorlás, és már nehéz komolyan venni a minket körülvevő szappanoperát. Hogy még érthetőbb legyen: akinek erős kapcsolata van az Önvalójával, a Forrással, a Legfelsőbbel mindig látja, hogy minek van itt az ideje, mi az ami valójában történik, mi az ami történni akar, mert átlát a megtévesztések fátylán. Nem ő próbálja a világot belepréselni a saját elképzeléseibe, hanem ő simul a történésbe, saját hiteles szerepe szerint. A hamis én az, aki a világot manipulálja, játszmázik szándékai, elgondolásai szerint, de ezek az elmejátékok nem a valóságot képviselik és hosszútávon szenvedéshez vezetnek.
Arra ami most valóban VAN, csak az elme csendjében látunk rá.
A „mi van” és a „mit akarok látni” között hatalmas lehet a különbség. Ami tegnap volt, az ma már nincs. Nagyon gyorsan változhat és változik is minden. Aki képes ráülni erre a hullámra, annak könnyű élete lesz, de a legtöbb ember nem elég bátor a hullámlovagláshoz.
Nagy bátorság kell hozzá, mert egyik pillanatról a másikra már egy másik filmben találhatjuk magunkat.
Csak a tartalom maradhat meg magas minőségi szinten, miközben a formai megjelenés darabjaira esik szét újra, meg újra.
Sokan ragaszkodnak a formához, miközben a tartalom egyre inkább laposodik, silányul, vagy már eleve értéktelen is volt. Ilyenkor csak hazugságokkal lehet eladni önmagunk és mások számára, hogy miért is ragaszkodunk hozzá.
Sokaknál pont ez volt/van a próbatétel, a vizsga tárgya: elengeded a formai megnyilvánulást, ami már a minőség rovására megy (párkapcsolat, barátság, munkahely, lakóhely, hivatás, régi hiedelem rendszerek, vallások, spirituális tanítások…), vagy a formához ragaszkodva vele együtt elbuksz?
Erre a rálátásra csak a csendes elme képes, de mindannyian az belemélyülés és a megértés különböző fokán állunk.
Úgy képzeld el, mint egy hatalmas tölcsért, ahol más és más az átmérő. A tölcsér legszűkebb keresztmetszetén állóknak alig van áthallásuk a Valóságból, mindent az elme fantáziavilága tölt be, a tölcsér peremén és azon túl pedig a végtelen tudás és szabadság van.
Az új energiában azokat hívhatjuk spirituális tanítónak, gyógyítónak, segítőnek, aki önmagáért felelősséget vállalva hoz döntéseket, saját megtapasztalásból tanít, gyógyít, a tiszta Forrásból hozza az információkat, a gyógyító energiát, vagy csendben képes a Legfelsőbbel eggyé válni, felismerte az Önvalóját. Ezekben a „szakmákban” az elmének semmi keresnivalója nincs. Onnan ismerhetjük fel a hiteles tanítót, gyógyítót, hogy nem csak mondja, hanem éli is azt amit mond. A jelenléte építő, inspiráló, megnyugtató és mellette változás történik a teljességünk irányába. Magasabb szinteken olyan magas minőséget tapasztalunk meg általa, amiben visszahúzódik, elcsendesedik az elme, és felragyog a Tudatosság, az Önvaló fénye.
https://www.facebook.com/edinacontactselfhu
