Akár tudunk róla, akár nem, az utóbbi hónapokban vizsgáztunk/vizsgázunk, hogy a régiben ragadunk, vagy az újba lépünk.
Az égiek a mi kis házimozinkban megrendezték nekünk azt a jelenetet, amin eddig a legtöbbször elhasaltunk és keményen az arcunkba tolták, hogy mi az amihez ragaszkodunk, akkor is ha már nem kellene. Meg kell mutatnunk, hogy nem csak megértettük a tanításokat, de most tiszta szívvel, teljes megértésből végre másképp csináljuk, átértékeljük, elengedjük ami hátráltat.
Vannak, akik meg vizsgáznak, de 2023 őszére mindenki megmérettetik, aztán elkezdjük belakni a választott világunkat, ami sokaknak tartogat majd meglepetéseket…
Mindenkire egyaránt vonatkozik, hogy bezárt a spirituális bazár, véget ért a gyerekkor, amikor az asztrálsíkon magas szinten álló Guideok, Tanítók, Gyógyítók fogták a kezünket. Ők elmentek, de minden eszközt megadtak ahhoz, hogy most már önerőnkből jól csináljuk. Nem halat adtak az éhezőknek, hanem megtanították halászni azokat, akik erre befogadóak voltak. Akik maradtak, azok a mindig is a Földhöz tartozó angyal segítők és entitások, akikkel már jobb lenne nem szövetkezni. Saját érdekünkben hagytak magunkra, hogy felnőttségből vizsgázhassunk.
Jó esetben felnőttünk, képesek vagyunk önmagunkért felelősséget vállalni, de akinek ez életkora ellenére sem sikerült, azoknak nehéz életük lesz.
Tanítottak hogyan tudunk közvetlenül a Felső Énünkhöz, az Önvalónkhoz, a Legfelsőbbhöz, kapcsolódni, először a segítségükkel, aztán már közvetítők nélkül is. Bepillantást engedtek abba a világba, ahol az elménket elcsendesítve a valódi énünkben vezettetve vagyunk.
És pont itt hasad most ketté a világ. Vannak azok, akik benne maradtak a téves önazonosulásukba, a hamis énjükbe, egójukba, elméjükbe, és vannak azok, akik „átláttak a szitán” és egyre inkább az Önvalójukkal, igaz természetükkel azonosulnak.
Nem arról szólt a vizsga, hogy Buddhává váljunk. Egyelőre teljesen elegendő annyit megtapasztalás, hogy nem a testem és nem az elmém vagyok, hanem az Önvalóm, ami örök, és változatlan. Minden más felbukkan, majd eltűnik az életeim során. Egyedül jöttem, egyedül megyek. Minden, ami az elméhez tartozik, gondolataim, érzelmeim, érzéseim, érzékeléseim mind múlandóak, a test-elméhez tartoznak, nem azonosulhatok velük. Éppen ezért a fájdalmam, szomorúságom sem én vagyok. Fáj a test/jó érzése van a testnek, sajog a lélek/szárnyal a lélek, kavarognak a gondolatok az elmében/elcsitultak a gondolatok az elmében, hideg van/meleg van… minden jön-megy, de ÉN, az aki valójában ÉN vagyok érinthetetlen! Ha ezt folyamatosan szem előtt tartjuk, akkor egy idő után beérik a gyakorlás, és már nehéz komolyan venni a minket körülvevő szappanoperát. Aki ezt így nem fogalmazta meg magában, de az életével ezt a megértést igazolja, az még szabadabb.
Hogy még érthetőbb legyen: akinek erős kapcsolata van az Önvalójával, a Forrással, a Legfelsőbbel mindig látja, hogy minek van itt az ideje, mi az ami valójában történik, mi az ami történni akar, mert átlát a megtévesztések fátylán. Nem ő próbálja a világot belepréselni a saját elképzeléseibe, hanem ő simul a történésbe, saját hiteles szerepe szerint. A hamis én az, aki a világot manipulálja, játszmázik szándékai, elgondolásai szerint, de ezek az elmejátékok nem a valóságot képviselik és hosszútávon szenvedéshez vezetnek.
Arra ami most valóban VAN, csak az elme csendjében látunk rá. A „mi van” és a „mit akarok látni” között hatalmas lehet a különbség. Ami tegnap volt, az ma már nincs. Nagyon gyorsan változhat és változik is minden. Aki képes ráülni erre a hullámra, annak könnyű élete lesz. Nagy bátorság kell hozzá, mert egyik pillanatról a másikra már egy másik filmben találhatjuk magunkat. Csak a tartalom maradhat meg magas minőségi szinten, miközben a formai megjelenés darabjaira esik szét újra, meg újra. A legtöbb ember nem elég bátor a hullámlovagláshoz. Ragaszkodnak a formához, miközben a tartalom egyre inkább laposodik, silányul, vagy már eleve értéktelen volt. Ilyenkor csak hazugságokkal lehet eladni önmagunk és mások számára, hogy miért is ragaszkodunk hozzá. Sokaknál pont ez volt/van a próbatétel, a vizsga tárgya. Elengeded a formai megnyilvánulást, ami már a minőség rovására megy (párkapcsolat, barátság, munkahely, lakóhely, hivatás, régi hiedelem rendszerek, vallások, spirituális tanítások…), vagy a formához ragaszkodva vele együtt elhullasz?
A csatornázott energiák, entitások gyógyítások ideje lejárt. Közvetlenül a Forrásból, a Legfelsőbbtől, a kvantum mezőből kell hozni az energiát és az információt, de ezt nem a hétvégi tanfolyamokon tanították. Csak a csendes elme képes kapcsolódni olyan mélységben, ahogy azt az Önvalóval való azonosság megengedi. Éppen ezért a kapcsolódás mértéke és minősége egyénenként változik. Úgy képzeld el, mint egy hatalmas tölcsért, aminek a különböző pontjain állhatunk, ahol más és más az átmérő. A tölcsér legszűkebb keresztmetszetén alig van áthallás a Valóságból, mindent az elme fantáziavilága tölt be, és az asztrálvilág csalóka entitásai súgják a félrevezető üzeneteket, tanításokat, jóslatokat. A tölcsér peremén és azon túl pedig a végtelen tudás és szabadság.
Mégegyszer: az asztrávilág hiteles segítői azért léptek hátra, mert csak az jut magasabb szinten tovább ebből a leszületésből, aki a felnőtt korba lépett. Önmagáért felelősséget vállalva hoz döntéseket, saját jogán „birtokol spirituális vívmányokat”, amikre megtapasztalással tett szert.
Ezentúl csak azokat hívhatjuk spirituális tanítónak, gyógyítónak, segítőnek aki a tiszta Forrásból hozza az üzeneteket, a gyógyító energiát, vagy csendben képes a Legfelsőbbel eggyé válni, felismerte az Önvalóját. Ezekben a „szakmákban” az elmének semmi keresnivalója nincs.
Onnan ismerhetjük fel a hiteles tanítót, gyógyítót, hogy nem csak mondja, hanem éli is azt amit mond. A jelenléte építő, inspiráló, megnyugtató, szabad. Magasabb szinteken olyan magas minőséget tapasztalunk meg mellette, amiben visszahúzódik, elcsendesedik az elme és felragyog a Tudatosság, az Önvaló fénye.
Ez a hatalmas változás az én munkásságomra is kihatott. Jelenleg ez azt jelenti, hogy magasabb dimenziókban élő Guideok és a családból örökölt gyógyító erő nélkül, saját megdolgozottságom és gyakorlásom eredményeként, közvetlenül a Forrással kötöm össze a hozzám fordulókat, miután összekapcsolom őket Felső Énjükkel, Önvalójukkal.
Úgy érzem, hogy ez már messze-messze magasabb és szabadabb minőség, mint amivel eddig valaha is dolgoztam…
https://www.facebook.com/edinacontactselfhu
